Hogyan kell felkészülni lelkileg egy terhességre?

Szia!

Nekem sem tervezett baba csúszott be 39 héttel ezelőtt. Én 26 voltam akkor és két napig dilemmában voltunk, hogy mi is legyen most. 1 év múlva terveztük mi is párommal. Végül úgy döntöttünk, hogy megtartjuk. Aztán jött az aggódás, hogy minden rendben van -e a kicsivel. Mikor ezen túltettem magam, akkor pedig már nagyon vártam a babát. Jelenleg pedig már nagyon szeretném a kezemben tartani. Párom nagyon sokat segített, és persze az édesanyám. Vele nagyon sokat beszélgettünk, ő megértett. Minden aggódásom és örömöm elmondtam neki ezzel kapcsolatban és mindent őszintén megbeszéltünk.

Sok sikert a babához!

Én is hasonló helyzetben vagyok. Kb 3-4 év múlva terveztük, és most nagyon váratlanul jött. Se lakás, az állásom is tök új, még próbaidőn vagyok, lelkileg se voltunk rá felkészülve. Eleinte el akartam vetetni, mert féltem, hogy nem tudjuk eltartani, felnevelni. De végülis mindent megbeszéltünk, megtartottuk a babát. Most 13 hetes vagyok. Amúgy még nem sikerült felfognom mindig, hogy mi van. Rosszul nem voltam, a hasam még nem nő, nem érzek semmit az egészből, így még nehezebb felfogni.

A kismama újságban sokszor olvasom a felhőtlenül boldog kismamák írásait, akik állításuk szerint az első pillanattól kezdve rózsaszín felhők felett repkedtek, és érezték a 3 hetes magzat gondolatai stb. Hát szerintem ők ezt csak szerették volna, vagy jó erős a képzelőerejük. Szerintem ez egy nagyon kemény feladat, hogy az ember felfogja, és feldogozza érzemileg, hogy mi is történik vele. És a boldogság mellett nagyon sokszor megjelenik a bizonytalanság, a félelem, és a "vissza akarom csinálni" érzés. De ezek szerintem természetes dolgok. Én így érzek, gondolom te is hasonlóan.

REmélem neked is nekem is sikerül ezt időben feldolgozni, és tiszta szeretettel és őszinte örömmel fogadni a kis jövevényt.

Sok sikert!