Hogy lehet nyugodtan felkészülni a következő terhességre 3 vetélés után (1 missed ab,1 spontán és megint 1 missed ab)?

Nehéz kérdést tettél fel, látom nem is érkezett sok válasz.

Sajnálom, ami Veled történt, nekem "csak" egy ilyen tapasztalatom van, de így is nagyon hosszú ideig tartott talpraállni belőle. Engem az nyugtatott meg, hogy eljártam még a második terhességem előtt mindenféle kivizsgálásokra. Kiderült, hogy magas a prolaktin szintem és szinte alig működik a pajzsmirigyem. Mindkettőre gyógyszert kaptam és a mostani terhességem alatt erőt ad, hogy "kezelik" a problémát, ami miatt korábban megszakadt a terhesség.

Bevallom azért kicsit irigylem azokat a barátnőimet/kolléganőimet, akik nem mentek keresztül ezen és szinte eszükbe sem jut, hogy baj lehet.Az előző babánál én sem aggódtam egyszer sem.

Nekem most ez a 15. hetem és bizony még mindig sokszor rosszakat álmodom vagy tele vagyok rossz gondolatokkal, hogy mi van akkor, ha...

Igyekszem nem beengedni ezeket a negatív gondolatokat és próbálok bízni és hinni benne, hogy most sikerül.

Kívánom Neked, hogy nálad is minden rendben menjen és legyen nagyon sok örömed a következő terhességedben!

Szia!

Nagyon sajnálom a történteket, de ezen 1x túl kell lépni. Sajnálatos dolog, de megtörtént, kész, nem tudsz már változtatni rajta, kár is rajta agyalni vagy az okokat keresni, felesleges. Ilyenkor szerintem a figyelem elterelés a legfontosabb. Ne próbálkozzatok egy darabig, hogy meddig azt majd ti úgyis érzitek, de egy fél évig legalább ne. Kicsit burkolózz a munkába vagy kezdj el tanulni, mondjuk nyelveket, az nagyon hasznos, de nagyon sok más dolog is van amiből erőt tudsz nyerni. A lényeg az, hogy legyen siker élményed. Szerezed az állatokat? Én pl. imádom őket és amikor 2 éve elvetéltem nagyon-nagyon sokat számított, hogy le tudtam magam kötni velük. Biztos, hogy bediliztem volna ha ők nincsenek nekem. Kedves dolgokkal vettem körül magam és örültem annak, hogy szerethetek és engem is szeretnek. Vegyél egy akváriumot, olyan jó nézegetni, kikapcsolja az embert. Vagy vegyél egy kiskutyát, teljesen le foglalja az egész napod. Viszed kutyasuliba, állatorvoshoz, agilityre, stb.

A lényeg, hogy el legyen terelve a gondolatot egy időre a történtekről. Hidd el ha kipihented a dolgok akkor sokkal könnyebben össze fog jönni és könnyebben is tudsz rá koncentrálni. Kérd ki egy szakértő véleményét, mikor érdemes próbálkozni, kérj homeopátiás esetleg gyógyszeres segítséget.

Sok sikert!

Sajnálom ami veled történt, hidd el, ki lehet abból a bizonyos gödörből mászni. Sokszor visszahuppanunk, de előbb vagy utóbb eljön a te időd, és kisbabó is.

Én most az ötödik gyermekemet várom, aki az első is egyben.Hosszú időn át anya voltam gyerek nélkül,és senki nem értett meg. Négy kisbabát veszítettem el ( 21, 8, 7, 7 héten).

Sokat segített az agykontroll, meditáció, és egy ** nevezetű "gyógyítás". Egyébként a legjobb gyógyír az idő, de ha mindig történik valami lassan ezt sem lehet elhinni.

Most már 32 hetes vagyok, és a mai napig sokszor kapok sírógörcsöt, hogy mi lenne ha........:( Furcsa, hogy hogy lehet hogy ilyen sokáig boldog lehetek, és nem történik semmi rossz?

Sokat mentem a problémám után, de szinte mondhatom az égvilágon senkit nem érdekelt hogy miért nincs végre egy élő kisbabám, aki velem marad. Végül összeveszve két orvossal,egy kis idegösszeroppanással együtt váltottam, és elindultam saját magam útján, saját pénzen magán orvosokhoz. Sajnos el kell mondjam, az SZTK-s rendelések....:( :( :( elszomorítóak. Az is elszomorító hogy a TB-n kívül még fizess azért hogy meggyógyulj. Lényeg a lényeg, négy hónapon belül kiderült egy csomó minden, amit eddig is láthattak volna, észre vehettek volna, és fölöslegesen nem szedettek volna velem hormongyógyszereket...:( PCO, pajzsmirigy, hormonok sem voltak jók. Ez tavaly októberben volt. Februárban közölték nem lehet még legalább 3 hónapig babám, ennek ellenére két hét múlva pozitív lett a tesztem, és most itt boxol a picur a pocakban.

Azt mondom neked tűzön vízen át a legjobbakat keresd meg hogy igazából meggyógyítsanak, mert én is azt hittem sokáig hogy hihetek az orvosomnak, telt az idő, és mégis elmentek a babák....

Nyugodtan nem lehet erre készülni, csak a rosszra lehet készülni, úgy értem ezt, hogy álmodsz magadnak valamit, de eddig sosem sikerült, és a végén már álmodni sem mersz, hinni sem....

Amikor kiderült babát várok, sem az édesanyám, sem a párom nem örült, csak néztek mint a borjúk. Nem mertek örülni, féltek ők is. Én sem hittem, és vártam hogy megint lesz valami, és kár is örülnöm.......:(

Tudom marha nehéz pozitívan állni ezekhez a dolgokhoz, sokan is mondják hogy "majd lesz másik", "fiatal vagy még" "úgyis beteg volt" ....bla bla bla.... de baxus, egy élet, és mihez legyünk fiatalok, ahhoz hogy elveszítsünk egy életet? Ők csak jót akarnak, csak sokan nem tudják mit beszélnek. Meg kell tanulni átlépni ezeken a dolgokon, kezelni őket, és válaszolni a kíváncsi kérdésekre.....

Kívánok neked a lehető legjobbakat és legszebbeket amiket csak kívántál magadnak, mindent amit megálmodtál, mert sikerülni fog úgyis.

Kitartást és erőt !

Én csak azt tudom ajánlani, amit én tettem tavalyi spontán vetélésem után: a háziorvosomtól kértem beutalót alapos vér- és vizeletvizsgálatra, hogy megtudjam, egészséges vagyok-e (nőgyógyászatilag rendben voltam). Mivel nem derült ki semmi komoly, 3 hónap elteltével a férjemmel újra próbálkoztunk. Az eredmény: most 12 hetes kislány és kisfiú, akik makk egészségsek és a terhességem alatt sem volt semmi probléma.

Ha lelkileg is készen állsz és kivizsgáltattad magad, próbálkozzatok! Sok sikert!