Miért csak negatív élményeket mesélnek a nők a szülésről?

Nekem sem volt még alkalmam megtapasztalni, de hogy őszinte legyek, engem ezek az "elrettentő és negatív" élmények is érdekelnek. Persze nem lehet felkészülni rá, de lehet furcsa, én szeretném tudni, hogy nagyjából mire számítsak. Sajnos néha nagyon ijedős vagyok és tudom magamról, hogy ha mindig csak a "csodálatos húsz perces szülésem volt" történeteket hallanám és majd a célegyenesben nekem nem így történne, iszonyatosan bepánikolnék. Szóval megint csak azt tudom mondani, hogy értem én, hogy nem lehet felkészülni, elmondani, vagy érzékeltetni azzal aki még nem szült, hogy milyen is az valójában, de legalább tudni fogom ha nem úgy sül el a dolog, hogy csodálatos és rövid szülésem lesz, hogy mások is túlélték, nem fogok belehalni és képes vagyok rá.

Lehet, hogy ez így bután hangzik, csak nem szeretnék úgy járni, mint édesanyám amikor én születtem. Neki senki sem mesélt a naturális tényekről, csak hogy a legnagyobb boldogság (amit lehiszek, nem cáfolni szeretném), mennyei öröm és hasonlók, aztán amikor eljött az idő, meg volt róla győződve, hogy ő akkor ott fog meghalni és ez nem a túldramatizálás, hanem konkrét halálfélelme volt. Persze ő is azt mondja, hogy miután meglátott egyből "elfelejtette" az addigiakat és nagyon örült nekem. :)

Úgy gondolom, hogy 2 véglet van, az egyik: hogy úúúúúrisssstendeborzalmas és horror volt, a másik: hipp-hopp kipottyantottam a gyereket, nem volt nagy ügy. Mindegyik túlzás. Nekem rövid, de fájdalmas szülésem volt, összességében szép emlék maradt, nyilván ott voltak pillanatok, mikor azt gondoltam, hogy beledöglök. De várom a következőt, nagyon.

Neked, kedves Kérdező, annyi a tanácsom, hogy ne hagyd magad befolyásolni.

Nekem nagyon szép szüléseim voltak- szám szerint 3! :))

Az első kb 3,5óra volt- azért az olyan volt mint egy első szülés- az fájt a legjobban- egy csoda volt mikor kibújt végre a fiam.

A másik kettő viszont nagyon könnyű szülésnek mondható, az egyik 45perc a másik másfél óra volt- alig fájt, gátmetszés, infúzió semmi nem volt- csak úgy természetesen zajlottak az események, ahogy kell. Tudtam mi után mi jön, mit kell érezni, hogy kell nyomni. Szuper volt. ÉS utána az az örömmámor, amiben részem volt- én azt mondom minden nap szülnék egy gyereket!!!

Mert az emberek állandóan csak panaszkodnak egymásnak, pesszimisták és negatívak.

Tisztelet a kivételnek.

Hát nem tudom ... Én csak superlatívusokban mesélek a szülésemről és mindig hangsúlyozom is, hogy alig várom, hogy újra átéljem. Számomra az eddigi életem legszebb, legcsodálatosabb élménye, még ha fájt is egy kicsit (EDA mellett).

Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék azokra az órákra, annyira szép volt!

na jó,de ha megkérdezik tőlem,hogy milyen volt a szülésem,és tényleg a tényekre kiváncsi az illető,akkor nem fogom neki azt mondani,hogy:végig mosolyogtam az egészet és semmit nem éreztem. hanem elmondom neki,hogy mennyire voltak erősek a fájások,mikor mit éreztem,és volt hogy az egészből elegem volt,és alig vártam hogy vége legyen.

aki gyorsan szül,és nem 10-15 órát,és komplikációmentesen szül,annak azért biztos szép élmény a szülés..

de ennek ellenére örülök hogy nőnek születtem,és átélhettem!

pozitív oldala szerintem csak A:végeredmény! hogy a kezedbe tarthatod a babát.