2. (többedik) szülésre fel lehet készülni?

Ugyanezt éreztem mint te, amikor mentünk be a szülőszobára még akkor is azt mondtam magamnak hogy basszus én ezt nem tudom megint végigcsinálni. Az a baj hogy a másodiknál tudod hogy mi vár rád, tudod milyen az a fájdalom. Mert azt elképzelni sem lehet amíg át nem éli az ember.

Viszont a második sokkal hamarabb meglett, és utána is sokkal hamarabb felépültem. Az első 9 óra volt, a második meg 3..

Nekem 1,5 év van a két gyerek között, az elsőnél semmi pánik nem volt, nagy magabiztosan vonultam be szülni. 5 órát üvöltöttem mint az állat, a "meghalok, jaj meghalok"-at egyszer dobtam fel egy "én többet nem akarok szülni"-vel. Nem is gondoltam volna, hogy 18 hónap múlva egy szobával arrébb leszek.

A második terhesség amint kiderült pánikba estem, hogy én ezt nem fogom kibírni. Az elsőnél még voltak olyan gondolataim, hogy nem kérek beöntést, lehet, hogy kipróbálnám a labdát vagy a kádat, kéne valami zenét vinni.... A másodiknál betojva mentem szülni és csak azt akartam, hogy mielőbb szedjék ki belőlem a gyereket.

Állítólag könnyű szülésem volt (hehe), már "csak" egy órát üvöltöttem.

Nekem is 2 év van a lurkók között, és a második terhesség elején rámjött a para a szüléstől. Aztán valamikor a harmadik harmadban hirtelen tök természetes lett, és a végén már nagyon vártam a szülés napját :) Végül 9 napot ráhúztunk, nulláról indítottak, de így is rövidebb ideig tartott (5 óra), mint az első (6,5 óra).

Nálam az elfogadási folyamatot az is segítette, hogy az első szülés fejbekólintás-szerűen ért. Oké, tudjuk, hogy fájni fog, de olyan típusú fájdalommal találkozik a nő a szülőágyon, amivel sem azelőtt, sem azután soha. Na a másodiknál már tudtam, hogy mire számíthatok. Sokkal jobban is tűrtem :)

Első vagyok. Nekem is jobban fájt a második, igaz kicsit nagyobb volt mint az első. Bár nem tudom hogy csak azért érzem e ezt mert az elsőre nem emlékszem már olyan jól, a második meg friss élmény, 2 hetes a kislányom.

Nálunk 20 hónap van a gyerekek között, azt mondta végig a szülésznő hogy azért ilyen gyors mert a testem emlékszik a szülésre.

Ki van ez találva, nyugi. Én is pont így voltam, az elsővel iszonyat kínokat éltem át, nagyon hosszú ideig tartott, a végén a doki kézzel tépte szét a méhszájamat mert semmit sem tágultam stb....1,5 év van a gyerekek között, a kicsi most 1 hónapos. Már a terhességi tesztnél kivert a víz, hogy megint szülni kell. Ahogy viszont haladt a terhesség előre, a végén már olyan nagy hasam volt és olyan nehéz volt a "nagyot" ellátni, hogy azt vártam, hogy bármi áron csak szabaduljak ettől az állapottól. Végül magától indult és olyan gyorsan jött mint a rakéta, alig értünk be a kórházba. Ami már olyan "káromkodós" része volt a szülésnek, az mondjuk 1 óra, de úgy istenigazából az utolsó 2 fájás fájt nagyon, aztán kb 1 perc alatt kitoltam a babát (ez viszont üvöltősre sikerült, a kitolás jobban fájt mint az elsőnél, dehát 1 percet azért kibír az ember.:))

Ami nekem sokat segített, a mamami fórumon van egy topic, félelem a szüléstől vagy szüléstől való félelem a címe, ezt végigolvastam a szülés előtt, van pár elszállt hozzászóló, de nekem nagyon sokat segített.