Általában mindenki "üvölt" az irtózatos fájdalomtól?

én üvöltöttem amikor 12 óra vajúdás után sem haladtunk előre, a fájások meg egybefüggőek voltak. végül 36 óra után megcsászároztak. nem egyfolytában üvöltöttem,de néha elszakadt a cérna. az elkeseredettség és a fáradtság hozza ki sztem sokakból,mert ha vizsgálatok alatt mindig azt hallod h szépen haladsz,már csak ennyi meg annyi van hátra,kicsit könnyebb. de fáj nagyon,erre készülj fel lelkileg!

eda-t csak akkor adnak,ha megy a dolog simán,ha nehezn tágulsz akkor nem mert belassíthatja a vajúdást,vagyis erre ne blazírozz.. és nem is adnak rögtön..

Nem üvöltöttem. Erőm sem volt, örültem h még élek. Fájásnál szem becsuk, száj összeszorít, ágyrángatás, kis szentségelés. (persze mikor se orvos se szülésznő nem volt bent) 19 óra alatt pedig elég sok fájásom volt...

Szia! Én csendben tudtam átvészelni a vajúdást. Az elején egy pontra koncentráltam, amíg el nem múlt a fájás, a durvább fájásoknál már nekem sem volt semmihez erőm, főleg nem ahhoz, hogy kiabáljak, olyankor csukva volt a szemem, feküdtem és gyors levegőket vettem, 150-re ment fel a pulzusom, én is azt hittem, hogy ott fogok meghalni, mert annyira fájt, de megérte a szenvedést, elég frissek a vajúdás emlékei, mert 9 napja szültem :)!

A mellettem lévő szülőszobában a kismama a tolófájásoknál kiabált.Én csendben szenvedtem :D pedig 4 óra hosszán keresztül voltak tolófájásaim,és közben is beszélgettem a szülésznővel igaz elég lassan tudtam elmondani amit akartam :D Végül császároztak.

Én ordítottam mint az állat de csak fájások alatt, érzéstelenítő nélkül szültem mindkettőt, oxitocinos indítással, és bizony a doki felgyorsította az infúzióba az adagot..áááááá a szülésznő adott homeopátiás bogyókat de semmit sem értek. Örülhet aki kap érzéstelenítőt.

Én a második szülésnél nem kaphattam semmit, mert az első császár volt. Az utolsó 3 óra 1-2 perces fájásokkal telt el. A férjem kezét majdnem összeroppantottam. Bőgtem, tiszta ideg voltam, ugyanis nem tágultam egyáltalán. Egy-két csúnya kifejezés elhagyta a számat, ami abban a pillanatban nagyon jól esett, amikor jöttek percenként a brutális fájások. Végül egy derékmasszírozás után teljesen elmúltak a fájások. 10 percig semmi, szaladtak velem a műtőbe császározni, én zokogtam, aztán az anesztes 4-szer szúrt a gerincembe, mert a "levegőből" ismét percenként jöttek a fájások. Szegény anesztesre iszonyú mérges voltam, majdnem elküldtem az anyukájába. :D

Én is a tolófájásoknál nem tudtam csendbe maradni, érdekes nem is emlékszem rá hogy hogyan is fájt. A vajúdást simán bírtam, csendben, viszont a kézzel tágításnál sem tudtam csendben maradni. Ez van.

Ja nem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót. Előző voltam