Apás szülésnél ha apa csakis az én fejem mellett van akkor fog látni vért meg ilyesmit?

Rajtad látszik, hogy egy szülőnő vagy, és tényleg nem láttál kitolást/gátvarrást, nem segédkeztél szülésnél és egyéb nőgyógyászati műtéteket sem láttál élőben, különben tudnád, hogy sok a vér, és például mikor a gátvarrást, és a tisztogatást végzi az orvos, egy lavor van alattad, ami tele van vérrel, és egyéb ürülékkel, de akkor már minden anyuka extázisban van, és semmi rosszra/kellemetlenre nem emlékszik. Én teljesen megértem azokat, akik szeretik az apás szülést, de ne mondja nekem senki, hogy guszta, amit ott lát, maximum a baba, de néhány esetben, néhány embernek még ez is sokkoló lehet. És nem minden apuka van felkészülve lelkileg/fizikailag. A szakmaiságom pedig nem vitatéma. Nekem mindegy, ki hogyan csinálja, csak gondoljatok már a férjeitekre/élettársaitokra is. Ne az domináljon, hogy ti mit akartok, hanem ő képes e rá. Volt egyszer egy férfi, aki kint sírt a folyóson, hogy ő nem bírja, amikor meg bement a feleségéhez adta a szuper megfigyelőt. Neki nem biztos, hogy szuper élmény volt, de maradandó az biztos!

Nekünk a párom eleinte nem nyilatkozott arról, hogy bejön-e szülni velem vagy sem, de láttam rajta, hogy inkább nem akarna. Valahogy undorodik az ilyesmitől. Én mondtam, hogy ha akar, jön, ha nem akar, nem jön, ő döntése. Aztán több férfi is mondta neki, hogy ez egy életreszóló élmény, így bejött. Bent pontosan megmondták neki, hogy hová állhat-ülhet (jobb oldalon a fejem mellett). Sok mindent látott, fogta a kezemet. Hamarabb látta a lányunkat, mint én, ő segített felkönyökölni, hogy én is megnézhessem. Amikor elvitték ellátni a babát, megnézett ott lent is rendesen, végignézte azt is, amint engem rendbe raknak (mosás-varrás). Azt mondta, olyan látvány volt, mint disznóvágáskor. :-) nem undorodott, pedig én a nagy sietségben nem kaptam beöntést, és bekakiltam közben. :-)

Nekünk még csak tervben van a baba, de a párom már most lelkesedik. Sok szüléssel és babával kapcsolatos dolgot megnézett már, saját akaratából, szerintem nagyon várja, hogy láthassa, ahogy megszületik. Nem hiszem, hogy valaki mészárszéknek látja a saját szerelmét és a kisbabájukat, ahogy megszületik. Sajnálom, hogy egészségügyi dolgozóként te ezt így gondolod. Én is ebben dolgozom, szerintem ennél szebb nincs. Tény, hogy mindenki picit máshogy éli meg, de amikor a semmiből egyszer csak ott egy élet... ennél megrendítőbb látvány a világon nincs! Persze, ehhez megfelelő párkapcsolat kell. Azt gondolom, hogy ha az ember társat választ, akkor egész életre választja, és ha beteg a másik, fizikai segítségre szorul, nincsenek és nem is lehetnek tabuk egymás között. Ha egymás előtt székelni sem merünk, ne adja Isten, szellenteni, akkor valóban ne jöjjön be a szülésre. De ilyen esetben a párkapcsolaton is érdemes elgondolkodni. Az erős érzelmi kötelékhez a testi dolgok teljes elfogadása is hozzátartozik. Amikor az ember pisilés közben is beszélget, mert a testi szükséglet csak részletkérdés. SZerintem ezek az igazán szép dolgok. Amikor betegként úgy ápoljuk egymást, hogy nincsenek zavarbaejtő részletek. A terhesség és a szülés nem betegség, de szokatlan dolgokkal jár együtt. SZerintem nem akkora "áldozat" ez egy modern férfi részéről, mint amennyire beállítják manapság. Azért elismerem, hogy a férfiak egy kis része nem bírja a vért, de ők vannak kevesebben. A többiek szerintem élveznék. Azt pedig, ahol egy szülés miatt többé nem kívánják a feleségüket... nos, szerintem ott nem a szüléssel van a gond. De nagyon nem. Ott vagy a feleség hagyja el magát idővel, és kifogásként felmerül, vagy nem egy felnőtt lelkű férfi vállalt gyereket, mert érzelmileg képtelen feldolgozni a látottakat.

Én munkám kapcsán látta már szülést, nem volt ott se lavór sem más borzalom. Törlőruhákkal letörölt vér volt, némi széklet, nem sok. Meg egy baba. Nem kell ezt ennyire túldramatizálni! Egyetlen férfi sem halt még bele abba, hogy látta a babája születését! Háborúkban harcoltak a régi idők férfijai, ott volt aztán dráma! Nehogy egy szülést ne bírjanak ki manapság? Röhejes lenne! Nem kell őket ennyire félteni!

Ez így van régen a férfiak harcoltak háborúban,vért látak, borzalmakat éltek át, mégse mentek be a párjuk szülését végig nézni, akár a trónörökös, akár a lovász fia született. Valószínűleg jó okuk volt.

Szokás kérdése volt. Nehogy már valaki ne bírja ezt ki a párja mellett! A nő élje át, a pasi meg nézni se bírja? Remek... Én ezt nem tartom fair dolognak! A minimum, hogy fogja a párja kezét, és támogassa, amiben tudja!

Szerintem nagyban más a férfi és a nő szerepköre. Nem kéne a férfiakat nőiesíteni, pláne kényszeríteni. És sajnos kényszeríteni nem csak szavakkal lehet... Ennyi a véleményem, mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, ahogy a párja bírja, ahogy a kapcsolatuk bírja, vagy ahogy kikényszeríti, hogy bírja... Lelketek rajta. Mindenki más! Persze itt mindig azoknak nagy az arcuk, akiknek a párja bírta, vagy elég akaratos asszonyságok. Azok általában hallgatnak, vagy más fórumokon keresik a megoldást, és nem ömlengenek a szülésről, akiknek ez a hihetetlen látványban gazdag élmény elszúrta a párkapcsolatát. Mert nem vonzódik már párjához szexuálisan, mert olyan dolgot látott, ami nem neki való volt.És aki azt mondja, hogy nincs ilyen, az csak a saját tapasztalataiból/társából indul ki, és sajnos hazudik a kérdezőnek, és saját magának. Ilyenen igenis elbukhatnak kapcsolatok, és ez nem a kötelék erősségétől függ.

egyébként meg vajúdásnál az utolsó gondolatod lesz max h a férjed mit lát és mit nem..

ráadásul megkérhetik a dokik a párod erre-arra..