Normális, ha 17évesen már mindent elterveztem a leendő kisbabáimmal kapcsolatban? Nevek, hol fogok szülni, stb.

Nekem csak az a furi, hogy végig E/1-ben írsz...

majd ha azt mondod, "tervezzük... elterveztük... neveket válogatunk... kiválasztottuk... beszélni fogunk...", akkor lesz komoly a dolog, addig csak egy fiatal lány álmodozásáról van szó. :)

A gyermekvállaláshoz hozzá tartozik a férfi, az életre szóló társ, akinek nemcsak joga van beleszólni mindenbe, amit eddig említettél, de egy normális párkapcsolatban így kezdődik a gyermekvállalás, hogy két ember beszélni kezd róla, együtt terveznek, együtt dolgoznak azon, hogy egy családdá váljanak.

Ha valaki fiatalon szül, lehülyézik. Ha valaki csak fel akar készülni, akkor azt meg furcsának nézik. Ha semmit sem tudsz a dologról, akkor lehülyéznek.

Hát nem tudom, hogy meg lehet-e felelni a mai világnak. Egy biztos, hogy azzal nem ártasz magadnak, ha mindennek utánajársz, olvasol a témában. Persze minden elsülhet másképp, de neked legalább vannak terveid. Aztán majd kiderül mi lesz.

De akkor is jobb, mintha most belevágnál, a semmire szülnél, és fogalmad sem lenne semmiről. Én örülök annak, hogy ezt te nem így akarod. Ez sokkal jobb, mint tudatlannak lenni vagy felelőtlenül gyereket vállalni. Álmaid, vágyaid már vannak. Mi lenne ebben rossz?

Persze, hogy normális. :)) Én is elterveztem, hiszen 16 éves koromtól 22 éves koromig voltam kapcsolatban ugyanazzal a fiúval.

Aztán az élet nagy fordulatot vett, más lett a neve, más lett a hely, a város, (más lett az apa), és minden úgy lett tökéletes, ahogy lett. Mindemellett azt gondolom, hogy ez a tervezgetés fontos része ennek az útnak, tehát nyugodtan, olvasgass, tervezzetek! :))

Szerintem sem baj, ha vannak terveid, álmaid, céljaid az életben. Nyilván a barátod kisöccse is nagy hatással van rád. Én is tervezgettem ilyesmiket kb. a te korodban, még ma is emlékszem rájuk, bár sok minden máshogy alakult...

Úgy terveztem, hogy miután férjhez megyek, 25 évesen fogom megszülni az első babát, és összesen hármat szerettem volna, lehetőleg max. 35 éves koromig. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy elváljak valaha is, úgy gondoltam, ilyen velem nem történhet meg, mert én nagyon alaposan átgondolom, kit választok férjemül, egy életre.

Ami történt, röviden: hosszú, gyermektelen házasság, házasságtörő férj, válás, második házasság, 1. baba 35 éves koromban, most várjuk a másodikat :)

Egyébként más szempontból is hasznos lehet babás könyveket olvasni: én pl. dolgoztam külföldön au pair-ként, amire érdemes felkészülni, és az ott szerzett tapasztalatok nagyon sokat segítettek a saját kisbabám gondozásában. Tudod, a könyvek nagyon hasznosak, de a gyakorlati tapasztalat még hasznosabb.