Szülés mennyire fáj? Ordítottatok közben vagy elharaptátok a szátokról a bőrt?

17 órát vajúdtam,de nem ordítottam vagy haraptam szét a számat.A vége felé mikor dupla oxit kaptam,na akkor betömtem a számat papírzsepivel és ráharaptam.Ennyi.

Ezek amolyan rémtörténetek,hogy belehalsz annyira fáj,meg hasonló sztorik.De ezt amúgy csak akkor tudod megítélni,ha Te személyesen átéled.Jó tanács ,ha eldöntöd magadban,hogy nem fáj és kibírható,és a világ legnagyobb csodája,egy kisangyal az eredménye az egésznek,édes kevés az a pár óra.Agyban dől el a dolog.

Nekem gyorsan telt az idő,még akkor is ha ennyire hosszú volt így utólag meggondolva.És nem,nem kérhető,hogy akkor most legem van császározzanak,nagyon indokolt kell legyen.

Speciel nekem már fájásgyengeségem volt és ezért végeztem a műtőben.De így talán jobb is mert a köldök zsinór 2x a nyakán volt és így is oxigén hiányos állapotban volt,ha simán kipréselik,lehet hogy sokkal nagyobb baj lett volna.

Én is nagyon sovány vagyok, a 170 cm-hez 48 kiló. Az első gyerekemet két és fél óra alatt, a másodikat másfél óra alatt szültem meg. Szóval a súlyod miatt ne parázz rá a dolgokra.

Különben először oxitocinnal szültem, az baromira fájt, másodjára annélkül, az egész elviselhető volt. Én nem ordítottam, de ha az esik jól valakinek, akkor ordítson.

Császárt nem tudom mennyi idő után kérhet, de gondolj bele: lehet hogy valaki két napig szül, de ha császározzák, akkor annál hosszabb ideig is tarthat a felépülése. Szóval nem biztos, hogy jobban jár a császárral.

Különben ikrek esetében lehetséges kérni a császárt.

Első szülés, igaz indították mert sok gond volt/kevés magzatvíz,magas vérnyomás/: 6 óra.A burokrepesztéstől számítva (de utána közvetlen 5 perces fájásokkal). Az 5 percesek még menzi szerű görcsök voltak,aztán fél óra után már csak ültem a labdán és némán tűrtem a fájdalmat. Semmit sem használ ha nyögsz,kiabálsz max.előbb kifáradsz. A legrosszabb az volt mikor mondták hogy nem tágulok,ezért kaptam oxitocint és felfektettek hanyatt az ágyra,nah azt senkinek sem kívánom,az a helyzet nem szülő nőnek való!Azt hittem kiszakad a derekam a helyéről. A gátmetszést nem éreztem agyátalán(az érzéstelenítést sem,pedig a férjem azt mondta hogy jó 20 cm-es tűt döftek belém) Számomra a kitolási szakasz nem volt rosszabb mint az előtte eltöltött idő.

A számról leharapni a bőrt nem lett volna erőm,örültem ha a fájások között azt tudtam mondani: "vizet!"Viszont a szemem bevérzett a megerőltetéstől,pedig becsuktam végig! Remélem a 2. babával ennyit sem kell vajúdni,majd kiderül... :)

Szerintem ha van fogadott dokid megcsászároz ha nem halad úgy a szülés ahogy szeretnétek,különben nem.

37 hetes km

Óh, ne már... :)

Vajúdni 3 órát vajúdtam, öt perces 180-as erősségű fájásokkal, nem tudom, nyilván ettől tud erősebb lenni, és durva is volt, de ki lehet bírni. A babáért meg pláne.

Utána megcsászároztak, mert a babó nagyon nem jó állapotban volt (tehát nem azért, mert azt mondtam, hogy gyerekek, kész, ennyi, menjünk a műtőbe...).

Hát... Aznap este a szülőszobán az oxitocin adagok a szétszabdalt méhemre... Az altatás miatt az intubálástól alig tudtam beszélni és nyelni... 5 napig rohadtul bénán sikerült járkálni, mozogni, wc-re menni, a műtéttől olyan szorulásom volt, hogy majdnem sírtam, pedig nem vagyok egy hisztis típus... Utána hat héttel kiderült, hogy sérvem lett a heg mellett, ami baromira fáj, és egy 6 kilós baba emelgetésével nem is sokat pihentetem. A következő terhességnél pedig majd aggódhatunk, hogy hogyan bírja a heg...

Szóval valóban, a császár az maga a paradicsom...

(A szövődmények lehetőségét csak zárójelben teszem hozzá: a férjem orvos, sokszor találkozott ilyen esetekkel, sokszor mesélt is róla, hát baromira féltem, hogy egyik se történjen meg velem...)

A szülésnek ha így mész neki már veszítettél! Én annyira örültem, hogy végre eljött az idő, hogy nem volt időm sem izgulni. Az elsőnél elfolyt a magzatvíz és ahogy kezdődtek a fájások órákkal később már kaptam is a fájdalomcsillapítót aztán pedig a kitolás ennyi. Fájt nem mondom hogy nem, de ezt kibírod ha a gyermekedről van szó. A másodikat fájásokkal kezdtem 6 percesekkel és fél óra alatt 3 percesek lettek. Az első pillanattól az utolsóig 6 óra telt el ebből a konkrét fájdalmas rész (ez fájdalomcsillapítás nélkül volt elejétől a végéig)olyan 1,5-2 óra volt. Nem sírtam vagy visítottam. Szinte a végéig mosolyogtam. Szinte!!! 3 perceseknél még nem akartak NST-re sem tenni mert nem hitték el, hogy szűlni fogok. Azt mondták akinek fájdalma van az nem mosolyog. Aztán csak sikerült elérnem és már küldtek is fel szülni! Ne parázz mert akkor nem fogsz tágulni és tuti sokkal hosszabb lesz a vajúdási idő és akár császár is lehet.

3,5 éves és 1 hetes fiúk anyuja!

Császárt KÉRNI sima szülés helyett? Inkább szülök helyette még párszor, mint átéljem a császárt. Brrrr... belegondolni is szörnyű.

Én nem haraptam szét semmit, viszont lelkesen szorítottam mindenféle fém tárgyat, amit találtam a szobában és közben jajgattam. Valahogy az akkor jól esett.