Szerintetek normális dolog, hogy így érzek?

Valaki viccre veszi, azt hiszi hogy az érzések, amik ilyenkor megjelennek benned nem normálisak.

DE van, aki rosszul éli meg a császárt, magát okolja, zavarja hogy nem tudott természetes úton szülni, és nehezen dolgozza ezt fel. Főleg ha egy-két ostoba hülye beszól és baromságokat ír (lásd első).

Normális, amit érzel. Bizonyára nagyon vágytál volna a természetes szülésre, és most sokként éled meg, hogy egyszer sem sikerült.

Arra gondolj ilyenkor, hogy bárhogy is születtek meg a gyerekeid, őket ez nem fogja érdekelni, nekik így is te leszel a minden, és csak az számít mit adsz nekik lelkileg. Senki nem kérdőjelezi meg édesanyja vajúdását, szülését, császárját. Az élet nem a szülés mikéntjéről szól, hanem a nevelésről.

Nekem is császárom volt komplikáció miatt, és baromi rosszul érintett. Aztán olvasgattam a témában, több császáros anyukával is beszéltem, és rájöttem, hogy tőlem aztán az orromon is kijöhetett volna a gyerek, a lényeg nem ez, hanem az, hogy egészséges, mindketten itt vagyunk egymásnak.

Lehet nem tudtad őket megszülni, de most itt az alkalom, hogy felnevelhesd őket. Ez azért jó dolog, nem?

Bocsi, látom törölték szerencsére az elsőt!

A lényeg,hogy lehet más nem vesz komolyan, a gyereked komolyan fog venni, bárhogy is született.

Sajnálom, hogy így érzel. Nem igazán értem, a második babádnál miért volt indokolt a császár, de gondolom , a doki tudta, hogy mit csinál.

Én a helyedben keresnék olyan orvost, aki nem császároz mindenért, hanem tényleg alaposan megfontolja a kérdést. Bár arról nincs tapasztalatom, hogy 2 császár után lehet-e természetes úton szülni.

Ha meg nem sikerül, akkor sincs tragédia. Nem a szülés mikéntje tesz jó, vagy rossza anyává. Neked ez jutott, ezt kell elfogadnod.

Én minden gyerekemet simán szültem, de felnézek a császáros anyukákra, mert szerintem többet álltak ki, mint én.

Ne hibáztasd magad, inkább arra gondolj, hogy a sok "ha"-val semmire nem mégy.

Ha beindult volna magától, lehet akkor is szüksége lett volna a császárra, és lehet, ha hagynak természetesen szülni, akkor baja lett volna vagy a kicsinek vagy neked.

Tök mindegy, milyen módon jönnek a gyerekek a világra, mindkét variációt megszenveded! És nem a szülés módjától lesz valaki jó anya.

Az teljesen normális, hogy bánt a dolog, mert nagyon szeretted volna - ilyenkor abszolút nem meglepő a csalódottság, de lépj túl rajta, ne engedd, hogy ez határozza meg a gondolataidat! Van két csodálatos gyereked, ez a lényeg.

Szerintem lásd pozitívan a dolgokat!:) Van két szép egészséges gyerkőcöd, vállaltál értük egy nagy hasi műtétet. Inkább így legyen, minthogy most esetleg, ne adj' Isten azt kérdeznéd, hogy inkább miért nem császároztak meg!?

Jó egészséget Nektek és sok boldogságot!

Egy császáros anyuka, aki boldog, hogy anya lehet...:) Főleg, hogy most még el is aludt a gyerkőc, és szusszanhatok kicsit...:DD

Ha gondolod írj privit. Egy hasonló cipőben járó anyukával nemrég beszélgettem, akinek az egyik ismerőse egy olyan honlapot szerkeszt, ahol a császáros anyukák elmesélhetik érzéseiket és tapasztalatot is cserélhetnek, előítéletek nélkül.

Az oldal még szerkesztés alatt, de végre egy jó kis kezdeményezés ez, hogy a császáros anyukák is teret kapjanak az érzéseikkel együtt.

Nem vagy egyedül azzal, hogy ez lelkileg rosszul érint téged. Sajnos tényleg nem könnyű elfogadni és feldolgozni azt, hogy nekünk nem sikerült természetes úton szülni. Pontosan tudom én is, hogy az egészség számít, de közben esz a tudat, hogy nem tudtam természetesen szülni. Azt hiszem nagy a társadalmi nyomás és az előítélet a császárosokkal szemben. Na, most ezt fogjuk megpróbálni legyőzni ezzel a weboldallal.

Ha érdekel, írj, és amint pontosítanak az oldallal kapcsolatban, és beindul, akkor szólok!

túldimenzionálják a természetes szülést és nagyon lealacsonyítják a császárt. nem a szülés módja határozza meg, hogy milyen anya vagy.

én már háromszor szültem simán, de nem emlékszem az egészre. onnan vannak emlékeim, hogy megkaptam a kisbabámat.

ne vágyódj a normál szülés után, mert az nem oszt, nem szoroz.