Szerintetek elfogadható, hogy egy szülésznő felpofozza a vajúdó nőt?

Szégyellje magát, aki lepontozott!

Válaszol valaki normálisan, erre ezt kapja.

Maradjatok magatoknak, gonosz nők, többet nem segítek nektek semmilyen kérdésben.

Kettőt szültem Hollandiában és biztosan állíthatom,hogy sohasem fordulhat ilyen elő!!!

Ha mégis a szakma,a kollégák már ott a helyszínen rendőrt hívtak volna!!(fogászati asszisztensként dolgozok Rotterdamban,így kicsit az eü-höz is közöm van)

Sajnos,ilyen a magyar egészségügy,és alkalmazottjai(nak egy része),és én is szinte biztosra veszem,hogy pár órával később nagy lelkesen tartotta a markát..Azért szívesen megnézném ezt az ügyet a bíróság előtt,ott vajon hogyan magyarázná a "nagy" szakmai hozzáértését!!Amikor a helyeslő válaszokat olvasom,bizony elképedek,tényleg ilyen társadalomban élünk?!Ahol a fiatal,internetet olvasó,gyermekes kismamák helyeslik ezt a döntést?!Úgy gondolom ebben az esetben megérdemli az ország a magyar eü-et,a szülészetek állapotát!!Hiszen ezek szerint nincs is másra igény!

Felháborítónak tartom. Az, hogy a szülésznő pár percig próbálkozott, nem valami nagy teljesítmény tőle. Talán a hisztiző gyerekemet is kicsit megverem ha 2 perc után nem hagyja abba, vagy inkább értelmesen elmagyarázom neki, mi történik, és esetleg azt is, hogy ezzel nem megy semmire, stb.

Ha ez velem történik, bizonyára még a fájások ellenére is kicsavarom a két kecses csuklóját egy ilyennek... de a férjem meg aztán egészen biztosan.

Jómagam szerintem tartom (vagy legalábbis közelítek hozzá) a "leghosszabb vajúdás világrekordját" (3 nap), úgyhogy alaposan "bele tudtam élni magam" az egészbe, és bizony ha nem is vesztettem kontrollt, de gondolhatjátok, hogy 72 óra ébrenlét fájásokkal nem éppen sétagalopp. Én pár embert ezalatt elküldtem melegebb éghajlatra, és ha esetleg ez valakinek nem tetszett volna, és fölpofoz, az tán helyes lett volna?!?

A szülésznőnek nincs joga ilyet tenni, viszont kötelessége megtalálnia a módját, hogyan kommunikáljon a vajúdó, fájdalmakat megélő kismamával. Szerintem...

Látom, még mindig nem értitek.

Hogy lehet egy hisztériás rohamot egy kisgyerek hisztijéhez hasonlítani?

Mint írtam korábban ez egy elég komoly agyi történés, ha már valamihez akarjátok hasonlítani, akkor az epilepsziás rohamhoz hasonlítsátok, mert ahhoz több köze van, mint az általatok irkált "kontrollvesztéshez"!

Utolsó: te szó szerint le is írtad: "bizony ha nem is vesztettem kontrollt," épp ez a különbség.

HOgy a hisztériás roham esetén a kontrollvesztés olyan fokú, hogy tökéletesen megszakad a kapcsolat a külvilággal!

Ehhez nem kell se hosszú vajúdás, se nagy fájdalmak, elég az, ha valaki hajlamos rá, és a helyzettől elveszíti a fejét - mint a pánikbeteg, akinek azt magyarázzátok, hogy ne féljen - sz@rt nem ér.

Mint írtam, ez egy BETEGSÉG. Nem kényeskedés, vagy valami rosszul értelmezett félelem, és TENNI KELL ELLENE! Igen, lehet mást is tenni, mint a pofon, de mint írtam igen komoly gyógyszerezés kell a megszüntetéséhez, ami árt a babának.

Gondolkozzatok már józanul legalább egy percre, és lássatok túl az orrotokon könyörgöm!

Felteszem a kérdést másként:

ha szülés közben rohamot kapsz, ami veszélyezteti a babád életét, és két lehetőség van a roham megszüntetésére, egy pofon, vagy egy olyan gyógyszer ami a babát károsítja, akkor melyiket választanátok? Na ugye...

Ha nem voltatok még ilyen helyzetben, akkor ne beszéljetek már ilyen magas lóról.

Én több alkalommal szembesültem ilyennel, és higgyétek el, hogy ijesztő, a beteg azt sem tudja hol van, azt sem tudja, mit csinál, csak annyit érzékel, hogy őt zaklatják, és ellenáll ezerrel veszélyeztetve ezzel a babája életét is.

És valamelyik válaszolónak üzenem, attól, hogy szültél két gyereket Hollandiában, még nem vagy azért hiteles ismerője az ottani történéseknek.

Kérdezz utána, hogy az akut hisztériás rohammal mit kezdenek - aztán lepődj meg.

Van egy baratnom, teljesen normalis, kedves, csendes no, varha vart gyerekkel.

De szules kozben a szoban forgo anyukajoz hasonloan behisztizett. Kifordult onmagabol, o is elismerte egybol, a ferje alig ismert ra. Vegig hisztizett, sikitott, orditott, haza akart menni, nem akart szulni es nagyon durva stilusban beszelt mindenkivel.

Jobban jart volna egy pofonnal, ha attol eszhez ter.

Nyugtatot kapott, de tul sokat a baba miatt nem kaphatott, addig hatott, amig edat kozottek, de az eda mellett is folytatta. Kovetkezo adagot kitolas elott kapta a nyugtatobol, mert mar ki kellett szedni valahogy a gyereket, a csaszart semmi nem indokolta. Nem is volt hosszu a vajudas sem es a baba sem volt nagy.

A lenyeg: az ektelen panik es hisztirohammal ugy lefaradt kitolasra, hogy a kitolas kozepen feladta, vakummal es fogival szedtek ki a babat.

De meg igy is megerte, a vakum miatt kulso serules, duzzanat lett a baba fejen, illetve a baratnomnek brutalis gatmetszese lett, de vegulis kijott epsegben.

De tortenhetett volna ez rosszAbbul is.

Soha tobbet nem fog szulni, mert fel sajat magatol, majdnem kinyirta a babajat a hisztivel, azota is buntudata van, hogy nem segitett a gyereknek megszuletni.

Ha megkerdeznem tole, hogy bantotta volna egy pofon meg a szules elejen, ha attol eszhez tert volna, akkor kb biztosra tudom, hogy inkabb megkoszonte volna.

Gondolom ha egy pohár vizet az arcába önt nem lennétek kiakadva. Ebből az idegállapotból ki kell hozni és kész.

Nem az önuralmát vesztette el a szülésznő !!!!!

Szerintem is jogos volt az a pofon,én magam is ezt tettem volna.

A szülést ki lehet bírni,csak akarat kell hozzá.

Ha én amikor a lányom szültem,és hiszti rohamot kaptam volna,kaphattam volna,mert sajnos komoly bajok voltak,hálás lettem volna azért a pofonért,mert megmentették a lányomat azzal hogy észhez térítenek.Nem csinált semmit rosszul a szülésznő.

Szerintem se mindegy, hogy mi indokolta azt a pofont. Egyáltalán, tényleg indokolt volt-e. Mert szerintem is lehetett az.

Írhatunk a szülésről, a megváltozott tudatállapotról, az átélt fájdalmakról. (Egyébként alapból én is azt vallom, hogy a szülő nőt tisztelni és támogatni kell, mert különleges élethelyzetben van. De...) Lehet arról is erkölcsi fejtegetést tartani, hogy egy felnőtt embert megpofozni, főleg egy idegennek, szabad-e, illik-e, jogos-e vagy sem. Akár Mo-n, akár máshol. - És, de az adott körülmények, ha olyanok és indokolják (pl. életveszély vagy a lehetősége), mindezeket azonnal módosíthatják.

Kérdező, csak te láttad közülünk, amit, és még te sem tudtál valószínűleg minden részletet. Amit láttál, lehetett simán túlkapás is, de lehetett az adott helyzetben adható egyik vagy akár legjobb reakció is.

Nekem elsőre az jutott eszembe, hogy miért nem az apuka volt az, aki ezt a pofont leadta (mert ez is megeshetett volna egy másik esetben), ha már; hiszen a felesége és a gyereke anyja elsősorban hozzá tartozik, nem a szülésznőhöz. Viszont kapásból fel lehetne sorolni egy csomó olyan körülményt is, amikor ez sem lenne helyes. Jelesül, az ő felesége, szereti, nem így akarja támogatni, lehet, hogy enélkül is visszatalált volna az anyuka stb.

Szerintem, ha az adott anyuka a pofont követően újra normálisan reagált és megértette a dolgot, vagyis eredményes volt az egész, akkor lehet, hogy ennek így kellett lennie, így volt a leghelyesebb. (Persze ez mindig csak utólag derül ki.) De ha bármelyik részlet más lett volna (más anya, más szitu, más szülésznő stb.), akkor lehet, hogy hatalmas hiba lett volna ugyanez.

Szerintem ne törjünk rögtön pálcát az illető szülésznő fölött, mert megeshet, hogy a legjobb megoldást választotta, még ha ez nekünk nem is tűnik úgy. Csak remélni tudom, hogy a professzionalizmusa és a hozzáértése indította erre, nem pedig a haragja vagy türelmetlensége.

Szóval szerintem nincs egyértelmű igen vagy nem a kérdésben.