Szerintetek elfogadható, hogy egy szülésznő felpofozza a vajúdó nőt?

Nagy szégyen, hogy ezt ebben az országban meg lehet tenni. Az meg még nagyobb szégyen, hogy még jó páran helyeslik is. Na az én Párom szerintem a kezét törte volna, ha ilyet csinál a szülésznő. Gondolom később még a markát is tartotta, a pénzért, hiszen Ő csak "jót akart". Ha nincs türelme, miért pont szülésznőnek ment?

Pontosan neki kellett volna a legjobban tudnia, hogy valaki így éli meg a szülést, valaki úgy. Nekem türelmes szülésznőm volt, és nagyon hálás voltam Neki. Miután 26-27 óra ébrenlét után voltam, a végére már nem nagyon bírtam tartani magam. Nem ordítoztam, de egyfolytában csak annyit tudtam nyöszörögni, hogy "de meddig tart még?". Szegény minden alkalommal kibújt valahogy a kérdés alól ilyen-olyan válaszokkal. Ezt viszont végig mosolyogva türelmesen tette. A kitolásnál lett határozottabb! Nem mondom, hogy rimánkodni kell, mert az is b@romság, de ott egy-egy határozott mondattal simán célba érhet a szülésznő és az orvos is. NEM KELL EHHEZ VEREKEDNI!! Hogy jön Ő ahhoz, hogy ilyet tegyen? Ennyi erővel a csecsemős nővér is megpofozgathatná később a babát, ha sír mondjuk fürdetés közben, vagy nem akar szopizni. Na ne már, és ezt még helyeslik emberek? Nem értem...

Nem tudom,mondjuk amikor én szültem volt 3 szülésznő.2 foglalkozott egy 19 éves csajjal melettem,ő is hisztizett,sikongatott fájdalmában és olyan bunkók voltak vele,gondolhatjátok én még nyögni sem mertem,de szerencsére aki velem foglakozott az egy nagyon tüneményes kedves kis nő volt,folyton simogatott.Úgyhogy szerintem ha már nem tudott vele mit kezdeni,az ő érdekében lekevert egyett,mindenki megnyugodott és utána nagyon kedves és segítőkész volt akkor ez a pofon nem egy tragédia....inkább szörnyű az,hogy milyen hangnemben beszélnek egy fiatalabb szülő nővel aki most él át először egy ilyen fájdalmat.

Szóval én a pofont választanám és utána a kedves hangnemet!!!!!

Nem!Ez nagyon durva.

Én 4 gyereket suültem,de tényleg iszonyatosan fájt,de jól néztem volna ki,ha akkor valaki felpofoz.

A negyediknél a kitolásnél viszont úgy üvöltöttem mint még soha.Ilyen hang még nem is jött ki a torkomon.De senki nem szólt rám!

Gondolom a szülésznő sem jókedvéből pofozkodott. Ha az anyuka ilyen állapotban marad, annak nem lett volna jó vége semmiképp! Max. altatásos császárban végigviszik, hisz még EDA-t se tudtak volna neki beszúrni. Vagy várták volna, hogy magától észhez térjen akár órák múlva??? És akkor addig mi lesz a babával? Mert még a vajúdásnál csak tűrni kell a fájdalmat, addig a kitolásnál tevékenyen részt venni. Ez meg nem megy hisztizve.

Én csak sopánkodtam a kitolásnál, hogy nem bírom csinálni és rám szóltak, hogy ne vegyem el az energiámat ezzel. Igazuk volt! És ha hisztériáztam volna és kapok egy "észheztérítő" pofont, akkor is igazuk lett volna. Nem hiszem, hogy épp a fogam tört volna ki tőle. De egy fog, egy babáért... hát egye fene!

Nyilván nem hangzik jól, de azért nem kellene ennyire habzó szájjal ágálni valami ellen, amit ti nem is ismeretek.

Nyilván nem arról volt szó, hogy egy kis hisztikét nem viselt el a szülésznő.

Tudjátok bármilyen furcsa, létezik olyan állapot, amit hisztériás rohamnak (vagy konverziós zavarnak) hívnak, és ez egy elég veszélyes állapot, nem az a "csúnyán beszéltél velem, ezért hisztikézek egy kicsit" történet!

Ez egy súlyos agyi történés, és valóban nem a pofon a legjobb elintézési módja, hanem ilyen esetekben ERŐS NYUGTATÓT KAP a beteg. NYilván szerintetek az lett volna a normális, ha kap egy adag lórúgásnyi gyógyszert, mindegy, hogy esetleg a baba szíve is megállhatott volna tőle, de az normális viselkedés lett volna???

Kapjatok már a fejetekhez, a szülésznő teljesen jól reagált, a beteg visszanyerte a kapcsolatát a külvilággal, és senkinek nem lett semmi baja.

Alapesetben persze, hogy egy sima hisztire nem pofon a helyes reakció, de azért lássatok már túl az orrotokon, mert csak hiszitek, hogy jogos a felháborodásotok.