Furcsa az, hogy a szülésem után, amíg kórházban vagyok, addig csak a férjemet, és anyámat akarom, hogy bejöjjenek hozzám és a babához?

Én kerek perec megmondtam, hogy csak a férjemet akarom látni a kórházban senki mást. És milyen jó is volt...császármetszés után menni alig bírtam, nem még a rokonokkal is foglalkozni meg mutogatni nekik a babámat.

A mi rokonaink megértették, nem is jöttek be, csak itthon látogattak meg engem meg a picit.

Szerintem aki ezen megsértődik az önző és csakis a saját érdekeit nézi, nem pedig veled és a babával foglalkozik.

Szerintem nem gond. Én túlvagyok már egy szülésen, szeptemberben lesz a következő (kop-kop-kop), és megfogadtam, hogy hacsak lehet, anyun és a férjemen (+ kislányomon) kívül mást nem akarok ott tudni a 3 nap alatt.

Kislányommal nagyon fel voltam dobva, én magam hívtam az apósomat és a barátnőjét, hogy nézzék meg, jöttek, kb. 20-25 percet maradtak, teljesen jó volt. Azután bejelentkezett anyósom, sógornőm és a párja hozták el, hát ott teljesen kész voltam. Ott volt a férjem, utána a férjem hazament, azután visszajött, és ez a 3 ember még mindig ott volt. Én alapítványi szobában voltam, kétágyasban, de egyedül, szóval mást nem zavartak, de én nagyon ki voltam már merülve tőlük. A baba végig aludt. Mivel nem sokszor találkoztam anyósommal addig (férjemmel még 1 éve sem voltunk együtt, mikor megszületett a lányunk, plusz anyósom és apósom el is váltak, nem sok közös program volt), de azóta is a hideg futkos a hátamon, ha jönni akar. :S

Na mindegy, nem minden látogató ilyen, de igazad van, ha úgy érzed, hogy nem kell egymásnak adogatniuk a kilincset a kórházban. Én igazából azért intéztem így, mert itthon aztán végképp nem akartam 4-6 hétig vendégjárást.

Az is egy megoldás, ha 3-4 nappal a szülés után szóltok a rokonoknak, hogy megszültél, bár ez lehet necces is, ha közeli rokonokról van szó. Nyugodtan mondd meg, hogy a kórházban nem szeretnél látogatótak fogadni, ha császárral szülsz, akkor azért, ha hüvelyi úton, akkor azért. Nem a legkényelmesebb olyankor, főleg, hogy bármikor megébredhet a baba és szopiztatni kell, vagy épp vizitre jönnek az orvosok. Szóval a kórházi napokat nem úgy kell elképzelni, hogy ott vagy nyugiban, hajnalban már jönnek kelteni a lázmérővel (fél 6-6 körül), 6-ra menni kell a csecsemősökhöz a babáért (ha nem veled volt éjjel), utána egész nap ott van veled, de hol ide viszik, hol oda, szóval hamar elmegy a 3 nap, szerintem is jobb, ha csak anyukád és férjed vannak ott, akik érdemben tudnak neked segíteni.

Nem tartom furának.

Az első császáros volt. Már másnap jöttek látogatók(férjem újra, anyukámék, tesómék). Következő nap jöttek a legközelebbi barátaink, és nekem nagyon jól esett, hogy bejöttek megnézni minket (az üvegfalon látták csak a kicsit). És jó volt hogy nem kellett lefeküdnöm, hanem mászkáltam, mert ha lefeküdtem, alig bírtam felkelni, és így viszont nagyon gyorsan gyógyultam a császár után.

Másodiknál már természetes szülés volt, és akkor pont látogatási tilalom volt. A portához mentem le, és nagyon jó volt a kislányomat, férjemet és a szüleimet látni, akik hozták a fini ebédet és a sok puszit. :)

Ha meg is sértődnek, akkor az saját önzőségük, ne foglalkozz vele, majd megbékélnek. Te szültél és Te tudod mi jó utána Neked.

Hogy hogyan tálalni? Háááát, nem ismerem a családot, de szerintem ha mindenkinek elmondod, hogy ha szültél és otthon lesztek, mindenkit értesíteni fogtok, mikor lehet ELŐSZÖR jönni és megnézni a picit, talán megértik. Ha vki megkérdezi, hogy a kórházba mikor menjen, mondd meg, hogy a kh-ba nem akarsz látogatót, inkább otthon nézzék majd meg, mikor már jöhetnek.

Minden jót kívánok!

Abszolút nem furcsa. Teljesen megértem.

Én alapítványi szobában voltam, de a szobatársamnak köszönhetően legalább annyi látogató megfordult a szobában mintha egy teli hatágyasban lettem volna. Szóval kár volt fizetni érte.

Nagyon idegesítő volt mindig szólni, hogy fáradjanak ki, mert szoptatnék.

Direkt szóltam minden ismerősnek előre, hogy szeretnék pihenni a kórházban, mikor hazamentünk jöhetnek...ehhez képest.

Szent Imrében is csak üvegablakos látogatás volt!Én is kifejezetten örültem neki.

Hozzám is inkább csak férjem, a két nagyobb fiam és a két nagymama meg tesóm (szűk csalás) jött-az pont elég volt. Egy-két barátnő még bepróbálkozott, és tökarik vltak, hogy érdeklődtek nagy lelkesen, és mondák, hogy szóljak hogy mikor jöhetnek, de mi együtt voltunk a babával, nem tudtam előre kiszámolnli mikor eszik-alszik, nem-e akkor fog sírni éppen, ha jön valaki... tökmacera volt már mikor megszólalt a telefon, hogy kinek mit magyarázkodjak. Én is azt montam már többeknek, hogy ÓÓ akkor nem jó, ha jösz mert anyuék is akkor jönnek... Itthon pár hét után mindenkivel bepótoltuk a babázást- az már sokkal nyugisabb volt. :)

Én simán megmondtam a rokonoknak és a barátoknak, hogy ne jöjjenek, hanem majd haza. Senki nem sértődött meg, megértették. Kétszer szültem, mindkétszer így volt.

A kórházban pont a hátam közepére kívántam mindenkit, kivéve férjem.