Ehhez mit szóltok? Számomra ez olyan fura. Most olvastam ezt a cikket, gondoltam megkérdezem a véleményeteket.

Nem olvastam el az összes hozzászólást, tehát ha valak már megírta ezeket, akkor bocs.

Először is ez DURVA

1. szerintem magyar szülészetek ezt meg se engednék, még az apuka se mászkálhat kénye kedve szerint a szülőszobában, meg áll a fejnél és kész, miből gondolják h a gyerek ott marad?

2. miért kell hamar felnőnie a gyereknek, hogy mindezt lássa? Hol marad a "gólya" hozta a tesót történet? Vagy a köldökön keresztül bujik ki? (keresztányom szerint legalábbis :))

3. az lehet hogy kisebb lesz a féltékenység a gyerekeknél, de lehet éppen a viszájára fordul a dolog: arra gondolok, hogy a nagyobbik gyerkőc látja hogy ez fáj anyának, és esetleg összekapcsolja hogy ezt a kistesó okozta, ezzel lehet hogy "megutálja" a tesót

4. a gyerek nem marad egy helyben, a felénél ugy dönt h kimegy, aztán 10 perc múlva mégis be.

Na ezek az én véleményeim.

" Azért azt talán nem kellene írni, hogy a gyerek szenvedni látja az anyját... én is szültem, nem is egyszer, de egyik sem szenvedés volt, inkább csoda. "

No, akkor leírnám, hogy a vajúdáskor a legtöbb anyuka nem mosolyog, hanem nyög, izzad a fájdalomtól, ide-oda forgatják (EDA), erőlködő arcot vág, esetleg erőlködésében hangosabb is kicsit.

Ez kedves válaszoló, egy kicsi gyerek szemének nem annyit jelent, hogy "óó, csoda történik" hanem annyit, hogy "anyának valami nagyon fáj". De ez tök evidens, őszintén csodálom hogy valakinek ezt így ki kellett fejteni......

Másik kedves válaszoló, aki azt kérdezte, hogy miért lenne sok vér a szülésnél? Neki üzenet: nálam volt sok vér. És elég sok ismerősömnél is. Még a kisbaba is véres volt, csatakos. Ez nem gyereknek való látvány.

De elképeszt, hogy ezeket a dolgokat magyarázni kell nőknek...

Ja látom most visszaolvasva mindent, hogy ugyanaz a személy tette fel a két állítást. Mármint hogy a szülés nem fáj, a szülés csoda, meg hogy véér??há' hol lenne véér?

Elolvastam a szülésről alkotott egyéb véleményét is, ennek fényében no comment...nem csodálom, hogy el kellett magyarázni pár dolgot a szülés mibenlétéről.

Köszönöm a fölvilágosítást kedves mindenki a szülés mikéntjéről, biztosan rosszul gondolom, nem számít, hogy már magam is szültem, ráadásul még csak nem is hanyatt fekve egy lepellel letakarva, hogy ne láttam volna.. :D Aberráltnak tartom a szüléshez való általános hozzáállást.

Természetesen fáj, de ez egy különleges fájdalom, amit megélni nem valami szörnyű kín, hanem a legszebb dolog, ami történhet egy nővel (szerintem). Hát akit forgattak jobbra-balra az eda miatt, azt sajnálom, én sosem kértem volna edát, de ez más kérdés. Ha egy gyermeknek elmagyarázzuk, mi történik, hogy ez nem szenvedés, hanem így születik meg erre a világra a várva várt kistesó, azt minden egészséges gyermek megérti.

Elfogadom, hogy valakinél több vér van, de könyörgöm, a vér, ami testünkben az éltető oxigént szállítja, az nem undorító, föl nem foghatom, hogy miért lenne az.

Nahát, aki úgy gondolja, hogy a szülés/születés - lévén az élet természetes velejárója - a gyerekre is tartozik, és jót tesz neki, hogy látja, az vajon a baba "létrehozásakor" is beengedte a gyereket a szobába??? Az is természetes...

Én úgy, gondolom, hogy ahogy a szex is egy intim dolog, amit nem a gyerek előtt csinálunk, úgy a szülés is az. S ha a "természeteset" keressük, tudtommal az állatok is biztonságos fészket építenek, s magukban, elzárkózva szülnek, nem tömegekkel körülvéve... Tehát a látvány nem tartozik senkire.

Az egy másik kérdés, hogy a "biztonságot adó fészek" kinek van otthon, s kinek orvosok között.

Nekem a kórház épp annyira jelentett biztonságot, mint amennyire zavart is a természetességben... ez van.

De hogy a gyereket akkor is elküldtem volna sétálni, ha arra vetemedek, hogy otthon szüljek, az biztos. Ez ilyenkor nem a testvérek dolga, ő rájuk a saját születésük tartozott. Ez ilyenkor anyuka és az új baba privát programja.

Az pedig, hogy a páromra nekem is szükségem volt, s ő is szívesen bent volt, megint csak a "biztonságos családi fészek" kérdése. De míg én utólag "csodaként" élem meg a szülést, mert a nőben kódolva van, hogy a fájdalmat felejtse, a férjemben mai napig fájdalom és törés van, hogy látta a szeretett nőt szenvedni és szakadni...

Hát ennyit a közelebb kerülésről...