Ehhez mit szóltok? Számomra ez olyan fura. Most olvastam ezt a cikket, gondoltam megkérdezem a véleményeteket.

szerintem ez nem a gyerekre tartozik! Pont nem egy kisgyerekre, aki még azt sem érti, h mi miért történik! Ez annyira durva már lassan egy szülésnél természetes lesz, h anyuka,apuka,anyós,após,szomszédok,gyerekek, stb premier plánba nézzék a....

Meg ki tudja, h mondjuk a 10 éves lányomban ez milyen lelki törést okozna és egy életre elmenne a kedve még a szextől is,mert ki tudja, h hogyan értelmezné/dolgozná fel az agya a látottakat.

Nagyon morbid... az még ok, h a férj bent van, esetleg a lány anyja... de a gyerek?? o.O

Szerintem durva.

Ráadásul mit csinál ot egy 2-4-7 éves gyerek? Csönben ül órákig? Vagy bemegy a nagyi is, hogy rajzolgasson meg mondókázzon a naggyal?

A Tini mamik jut róla eszembe, ott tényleg mindenki bent van beleértve apóst, nagybácsit stb.

Az egyik részben az "apuka" részegen esett be a szülésre, de senkinek nem jutott eszébe kizavarni.

Nem vinném be a fiamat a szülőszobára, de kicsit elgondolkodtam azon, h régen mennyivel családközpontúbb volt minden, a születés, és a halál is a család előtt zajlott, több generáció élt együtt.

Gondolom ez az alapja ennek a dlognak, amit linkeltél.

Én is találtam egy témába vágó cikket, idéznék belőle:

Miért vágyhat egy család arra, hogy a testvérek jelen legyenek a szülésnél?

Az Élet iskolája

A születés és a halál nem mindig voltak a családtól elszigetelt, fertőtlenítőszagú kórházi események, amelyekről jóformán még beszélni sem illendő. Régente, különösen amikor még több generáció élt egy fedél alatt, s a rokonság nagy része is egymás közelében élt, természetesnek számított, hogy a család együtt, egymásnak segítve élte át azt a csodát, misztériumot, örömöt vagy gyászt, amelyet az élet egyik vagy másik kapujának átlépése hozott magával. Mire egy lányból asszony lett, talán már több ízben is láthatta, s a szülőanya mellett segédkezve, vele együtt érezve, sírva és nevetve csaknem testi szinten megtapasztalhatta, hogyan zajlik a szülés, milyen erősek az asszonyok, s megsejthette, milyen képességek rejlenek őbenne is, aki a női lét minden teremtő erejét a génjeiben hordozza.

Innen van, ha valaki az egészet elolvasná:

[link]

Azért azt talán nem kellene írni, hogy a gyerek szenvedni látja az anyját... én is szültem, nem is egyszer, de egyik sem szenvedés volt, inkább csoda. Valóban, a születés és a halál az életnek részei, és nem szabadna ennyire elidegenedni tőle. Kórházi szülőszobába nem vinném magammal a nagytesót, de pl. otthonszülésnél egyáltalán nem problémás a jelenléte, és nem kell "premier plánban" néznie... Férjem kezébe született mindkét gyermekünk, és nem hogy nem találja undorítónak, hanem azóta méginkább nőként és anyaként tud tisztelni, és semmi pénzért nem cserélné el ezt az élményt semmire. Ha anyukám hajlandó lenne ilyenre, szívesen vettem volna, ha ő is velem van, bár nekem férjemmel kettesben volt a legmeghittebb.

Mai szemmel valóban furcsa lehet az ilyesmi, de vannak még családok, akik nem a 21. századi felfogás szerint élnek...

Beteg társadalomban élünk, beteg világban, ahol már a rajzfilmekből is az erőszak sugárzik, ahol a szex többé nem egy szent és szerelemmel szorosan összefüggő varázs, hanem mindennapos, érzelmektől független "élvezeti cikk". Ezek után nehezen tudom feltételezni, hogy egy kisgyermekre károsan hatna, ha látná megszületni kistestvérét, akivel később egy életen át egymás mellett állnak majd.

Még valami... van itt olyan, aki már látott szülést? Milyen vérről beszéltek??????? Mintha valami mészárszék lenne a szülés, Te Jó Ég!

Elnézést az OFF-ért, de alábbi megjegyzés alatt nem lehet szó nélkül elmenni:

"Különc anyajelöltek meg mindig lesznek, akiknek az Istenért sem felel meg egy normális szülés, normális keretek között, a megfelelő helyen, megfelelő emberek között. Mindig van, aki még szülni sem hajlandó úgy, mint a többi nő, neki még ebben is különcködni kell."

Erre csak annyit tudok mondani, hogy a normális ugyebár talán az évmilliós hagyomány, miszerint a szülés családi esemény, és minden nő az Otthonában, a biztonságot jelentő közegében ad életet gyermekeinek. (nyilván erre voltak a bábák, akik tudása kiterjedtebb, mint bármely szülésznőé) Az, hogy a 20. században intézményesítették a szülést, s ezáltal kontroll alá vonták az anyukákat, sokukat megfosztva egy gyönyörű élménytől, az aligha mondható normálisnak.

Aki az otthonában szül, az azért teszi, mert a kórházak NEM biztosítják a megfelelő körülményeket a háborítatlan szüléshez, akkor sem, ha az anya igényt tartana erre.

Úgy hiszem, mindenkinek ott a legjobb szülni, ahol biztonságban érzi magát. Akinek ez a kórház, akkor szüljön kórházban. Mindemellett elszomorítónak tartom az otthoni szülés örökös leszólását. Kezdek arra gondolni, hogy bizonyos emberek féltékenyek olyan anyukákra, akiknek a szülés nem egy "véres dolog", vagy nem "szenvedés" volt. :(

Kedves Kérdező! Odaírtam, hogy bocsi az OFF-ért, de nem én hoztam föl az otthonszülés témáját, hanem az a kedves válaszoló, aki így bélyegzi a nyugodtan és szépen, önállóan megszülik a babáikat: "Különc anyajelöltek meg mindig lesznek, akiknek az Istenért sem felel meg egy normális szülés, normális keretek között, a megfelelő helyen, megfelelő emberek között. Mindig van, aki még szülni sem hajlandó úgy, mint a többi nő, neki még ebben is különcködni kell."

Arra akartam rávilágítani, hogy mindenkinek az a "megfelelő hely", ahol biztonságban érzi magát. Statisztikailag kimutatható, hogyha az anya teljes lelki egyensúlyban van és biztonságban tudja magát és a babát, akkor a komplikáció esélye közel 0-ra csökken. Ha valakinek ez a választott közeg az otthona, akkor azzal adja meg a legjobb esélyt a babának az egészséges világra jövetelre, ha ott szül. Ez egy felelős döntés.