Volt valaki közületek, aki esetleg szülés közben káromkodott?

Indított szülés volt nekem is, beszélek arabul, gondoltam ha minden kötél szakad majd arabul anyázok...pechemre arab volt az ügyeletes orvos akinél szültem:-D

Így nem cifráztam, magyarul anyáztam:-)

Szerintem viccesek az ilyen sztorik, bár mikor átéljük, akkor nem annyira, de utólag olyan jókat lehet rajtuk derülni. :)

Én végignyomtam az összes ilyent egy zöld manccsal. :D

Drága kérdező: elmentem a kérdésed, és megígérem, hogy ha megszültem negyedikem is, akkor leírom, hogy volt e ilyen elszállt állapotom e vagy sem. Oké? :)

A második szülésemnél, amikor az oxitocin hatni kezdett, vicsorogtam el kb pont azt amit leírtál a kérdésben, Kérdező. De csak halkan, és akkor még csak a szülésznővel kettesben voltunk. Nevetett és annyit szólt, mondjam csak nyugodtan. :) Többet aztán nem szóltam, inkább csak sóhajtoztam és koncentráltam.

Én nem értem azokat, akik ordibálnak meg magukon kívül vannak. Aztán lehet hogy nekem volt szerencsém és könnyű szüléseim voltak, meg tény, hogy én lélekben nagyon készültem rá, vártam a babákat, nem a fájdalomra koncentráltam.

Igen volt k!rva éltbe a p!csába mikor lesz már vége és még sok más, ja és én a páromat szorongattam a fájások alatt tiszta lila volt már a keze 29 óra kemény vajjúdás nem sétagalopp.

Nyugodtan káromkodj és kitartás

Nálam a doki káromkodott! :) De a szülés után fellépő rejtélyes vérzés miatt.

Én is végig tudtam volna káromkodni, de nem vagyok egy káromkodós típus, bár legszívesebben mindenkit elküldtem volna jó messzire!

37-esnek: én úgy éreztem, mintha késsel szabdalnának belülről. 12 órát állva vajúdtam, hogy a babának könnyebb dolga legyen. Oxytocint is kaptam. Káromkodtam állítólag, bár a szemem előtt már köd volt a fájdalomtól és a férjem mesélt el mindent utólag, hisz nem voltam magamnál.

Kérdem én: ki meri azokat elítélni, megszólni akik tényleg eszüket vesztik közben?