Nagyon fáj? Ha valaki szül? Milyen érzés? Hogy fér ki egy kis lyukon egy nagy baba?!

Gabka:

nem szültem könnyen, de a szülés akkor sem ez a fajta kín és szenvedés, amit itt sokan leírnak. Jó, tudom, le leszek megint pontozva.

A szülési fájdalom nem folyamatos. Nem úgy kezdődik, hogy azonnal a falat kaparod, hanem egyre erősödik és csak a legvége a nagyon rossz, az a fél óra-óra, amikor már valóban nincs szünet a fájdalmak között.

A tolófájásra egyszer azt írtam, hogy szinte már kellemes, mert másfajta fájdalom, egyfajta kényszer és már ismét megjelennek a szünetek, de azonnal le lettem támadva és pontozva, igaz még most sem tudom miért.

Az, hogy hogyan fér ki egy kis lukon? Azt én sem tudom, pedig már sokadik szülésem előtt állok és a 4 kilósomat is gátvédelemmel szültem, repedés nélkül, 12 óra vajúdás után. Mégis fáradságot nem nagyon éreztem utána, két lábamon mentem vissza a szobámba és csak kicsit sajgott a lábam köze, mert a szülésznő ügyes volt, én meg igyekeztem fegyelmezett lenni. Igyekeztem, de nem mindig sikerült.

Szóval én a szüléseim után mindig hajtogatni szoktam a babáimat a hasamon, hogy lássam hogy fértek el bennem, de még nem jöttem rá, ahogy arra sem, hogy hogyan fértek ki? :)

Ha a szülés tényleg olyan lenne, ahogy itt mindenki leírta (kivéve, aki nem), akkor nem jönne ki egy kismama sem mosolyogva a szülőszobáról, márpedig az esetek 902%-a széles mosollyal a száján köszönti a folyosón lévőket.

Sziasztok!

Nálam hál istennek nem voltbavatkozás,nem repesztettek burkot,nem kaptam oxit,szóval ment minden amaga ütemében :)Volt kb2,5 óramikor afalatkapartam...De mindennéljobban megérte!Aligvrom,hogy újraátéljem,és az akis csöppség (aki most lakik apovakomban) végreazölemben feküdjön,és akisázott testével,vizeshajával kis kiázottpufiarcocskájával anagy szemeivel belenézzenaszemembe...meg az apkájáébe...Már könnyezik aszemem

Ennél felemelőbb és magasztosabb érzést életemben nem éeztem!Mikor azelsőlányunk megszületett még a szülőszobán mondtama páromnak,hogy ezt az érzést mégát kell élnem,ahányszor csak lehet!

Hát drukkoljatok kérlek,hogylegkésőbb vasárnak érezzem!:)Bár szerintem még ma...

2 éves kislány és39 hetes pocakcsajszi anyuja

:)

Ja ésaz első lányom nekem is 3950gramm volt és 61cm!Deanunim visszaálltarégire...Utolsó...

Mostelvileg nagyobb leszakisasszony!:)

Nem tudom, másként látjuk... Pedig nekem állítom, hogy gyönyörű szüléseim voltak, én még csak a harmadikat várom, de valószínűleg lesz több babánk is, mert nem ismerek szebb, jobb érzést, mint amikor a hasamra fektetik a kisbabámat. Viszont: ahányan vagyunk, annyiféleképpen fájunk. Nem hinném, hogy van két egyforma szülés - még ugyanazon anya sem szül kétszer ugyanúgy! - legfeljebb hasonlítanak dolgok.

Nekem speciel a kitolás a végem. Az akkora brutál és őrjítő fájdalom, hogy alig bírok észen maradni. Már kétszer ezt tapasztaltam. Te másként - szerencsés vagy, akkor is azt mondom. És az se mindegy, hogy bár valóban az eleje egyáltalán nem nehéz a dolgoknak, hogy meddig kínlódsz mondjuk kétperces, majd egyperces fájásokkal. Nekem az első szülésemnél megadatott, hogy az utólsó négy óra a brutális, egymásba érő, iszonyat erős fájásokkal kínlódtam. A második babámnál ugyanezen fájások mindösszesen egy órán át tartottak, meg vele összesen is csak két órát vajúdtam. Gyorsan lett brutál, aztán gyorsan meg is született - szerencsére, mert abba a pár tolófájásba azt hittem, belehalok. Nekem is négy kilósan született gátvédelemmel a fiam (ő a második), 3800-al a lányom - ő viszont több, mint egy órás kitolási szak után.

Igen, mindkettő után mosolyogtam, sőt, boldogan nevettem, fölkeltem, lezuhanyoztam, minden jelenlévő szerint úgy néztem ki, mint aki nem is szült. De ez már a termelődő endorfinoknak köszönhető, hiszen tényleg a föld felett lebegtem a boldogságtól.

Én soha nem pontozok le senkit, aki olyasmit ír mint te (amúgy se), hiszek is nektek, hogy ilyen volt a szülésetek, de azt mondom, ti vagytok a kevés nagyon szerencsés kivétel.

Mielőtt szültem, az anyukám is folyton azt mondta, hogy neki nem is fájt a szülés (nagyon gyorsan meglettünk mindannyian), hogy ő csak azt látta, hogy körülötte mindenki a halálán van, neki meg semmi baja, de nagyon örülök, hogy az első szülésem előtt meséltek nekem mások is, mert ha csak anyu élményeiből indulok ki, akkor bizony már a negyedénél bepánikoltam volna, hogy akkor biztosan nagy baj van, ha nekem ennyire fáj...

Még öt hetem van szülésig és bár néha igen parázok, azért nagyon várom a pillanatot, mert semmihez a világon nem fogható, amikor először a karomba vehetem újszülött gyermekemet. De akkor is tudom, hogy mennyire brutálisan fáj, legfeljebb reménykedem, hogy harmadik baba már könnyen jön. :-)

Hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem fáj,mert brutálisan fáj!

De idáig mindenki kibírta.

A lyukon meg ne aggódj kifér.

4 gyerkőc anyukája

Hát igen... nekem is volt ilyen ismerősöm, aki azt mondta, h nem fáj és gyorsan megy az egész, csak azért, h ne féljek.

Viszont anyukám és az egyik barátnő őszinte volt és nem kertelt, nem mondták, h huh, semmit sem fogsz érezni. Mindketten azt mondták, h marhára fog fájni, de túl lehet élni... ha meg neked mégsem fog, szerencsés vagy, de erre készülj, h nem egy könnyed pillanat.

Nekem sem fájt eleinte, de nagyon lassan tágultam este 6-fél 7 től kezdődött este 11 kor már a párna szélét haraptam és "kitörtem" szegény férjem ujjait :D

Végül hajnali negyed 5-kor sikerült megszülni a kislányomat. Az első babánkat.

A legelső tolásnál az volt az érzésem, (amit mondtam is a férjemnek) h "nem tudom megcsinálni"...

Aztán mégis megtudtam, akármennyire sem volt jó érzés.

Arról hallottam h van ilyen, akinek hipphopp fél óra alatt kicsusszan a babája... az nagyon szerencsés! :)

Nekem nem.. sőt :D de mindezek ellenére és avval a fájdalommal amit akkor a saját fájdalomskálám szerint átéltem, mégis újra szeretnék még vállalni legalább egy bébit! :)

Az, h utána mennyi idővel alakul vissza minden, szintén egyén függő. Van akinek elég 2 hét, van aki kivárja a 6 hetet, van aki még 1-2 év múlva is kellemetlennek érzi még magát odalent. Ez az egész nagyon egyénfüggő!

Fáj, fáj, most nem írom le éán is mennyire, mert azt már megtették előttem jópáran:)

Viszont. Ha normál módon halad a szülés, fájásokkal, akkor a szervezet nagyon jól működteti a dolgokat. A fájások folyamatosan erősödnek, van idő hozzászokni, és igen, valóban, a tolófájások a "megváltást" hozzák, mert akkor "csak" nagyon erősen kell nyomni 1-1 fájásnál, és abszolúte kibírható, az már a "kellemes" rész:)