Miért nézik le egyesek azokat, akik császárral szülnek?

Én már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel ki mit mond. Én hüvelyi úton szültem, de pont nem érdekel, ha valakit császároztak. Tudom, hogy sokkal jobban megviseli a testet, nehezebben lehet felépülni, nem nézem le az embert azért mert így szült valaki. Különben is nagyon el van tévedve az, aki azt hiszi, hogy ezt lehet "kérni". Magyarországon TILOS indokolatlan császárt elvégezni.

Amúgy meg az emberek ilyenek. Mindenkit elítélnek boldog-boldogtalant, csak az a jó amit ők csinálnak. Én ettől már rosszul vagyok. Engem egyáltalán ki-mit csinál, de még ha érdekel is nem fogom jól kiosztani, hogy ez így nem jó...

Mindenki törődjön a maga dolgával. Ez a véleményem.

Engem még nem néztek le emiatt. Vagy lehet, hogy igen, csak annyira nem érdekel más véleménye az Én szülésemről, hogy nem vettem észre :)

Amúgy a "nem szenvedett meg érte" nem is igaz, hiszen ugyan úgy végig csináltuk a terhességet, és a császár utáni napok/hetek nem valami könnyűek, ráadásul befolyásolhatják a további terhességeket és a szüléseket.

Amúgy nagyon ritka ma már a beavatkozás mentes szülés. Még a hüvelyinél is van oxitocin, fájdalomcsillapítás, gátmetszés, vákuum, én tolom te húzod stb.

Bár nekem többnyire "elnézik" a császárt, mert ikreim vannak (bár sok ikres szül természetesen), de szerintem hülyeség ezzel foglalkozni. Ott a gyerek, tessék azt csodálni.

Én nem tapasztaltam ilyet. Aki pedig valóban lenézi, annak fogalma sincs arról, miért és milyen okokból kell a császármetszés.

Nem a szülés módja a lényeg, hanem az egészséges kisbaba.

Én is természetes szülésre készültem, tudtam, hogy fájni fog, hogy nem lesz könnyű. Nem is kellett sokat vajúdnom, dicsértek a szülésznők, hogy milyen szerencsés alkatom, adottságom van, hogy már az első gyereknél ilyen gyorsan, simán tágulok, milyen fegyelmezett vagyok stb. Aztán mégis sürgősségi császár lett a vége.

Annak idején a nagymamámnak a negyedik gyermeke beszorult a szülőcsatornába, fogóval kellett kihúzni, megnyomták a fejét, szellemi fogyatékos lett, 20 évesen, milliónyi szenvedés után halt meg. A nagyi azt mondta, ő örült volna a császármetszésnek, de akkor még nem igazán volt rutin.

Pont nem érdekel, hogy egy előítéletekkel teli ember mit mond. Egy a lényeg, hogy a baba, akit világra hozunk, egészséges legyen.

Mert ostobák.

Nem tudom, mennyivel jobb egy halott anyuka vagy baba???

És speciel örülök utólag, hogy császár lett, főleg mikor egy nővér vigasztalt, hogy neki plasztikáztatni kellett hüvelyét, mert szétszakadt és örüljek, hogy nálam legalább ott minden rendben van. Azért így is pont elég volt feldolgozni, hogy nem sikerült, ráadásul kétszer, és én mind a kétszer úgy indultam neki, hogy meglesz természetes úton. Az ilyen otrombák nem is tudják mibe tenyerelnek bele, amikor a saját kiválóságukat fényezik.

Pont ma mérgeltem fel magam ezen újra.Kettőt szültem császárral.A másodiknál a dokik végig erőltették a hüvelyi szülést, a baba enyhe oxigénhiánnyal született meg, a legutolsó pillanatban műtöttek.Azért nem csinálták meg hamarabb, mert csak akkor lehet műteni előírás szerint ha baj van.Miért kellett ezt megvárni?????És miért kell erre egy csomó hülye előírás???

A doki erre azt válaszolta. hogy sokan támadták a kórházat a nagy császárarány miatt....Na köszönöm a sok támadónak!

Akik megszültek hüvelyi úton örüljenek és fogják be a szájukat, mert sajnos komplikáció mindig adódhat.Fogadott orvosom volt, jóhírű.

"Akik megszültek hüvelyi úton örüljenek és fogják be a szájukat"

Azt hiszem, ez egy kicsit kétoldalú dolog, mert ez meg egy furcsa megjegyzés...