Hogy vettétek észre mikor megindult a szülés és mit csináltatok utána?

Beindultak a fájások. Mindkétszer eddig.

Másodjára nagyon sok jósló megelőzte, és magzatvíz szivárgás is, de nálam a "rendes fájások" annyival erősebbek, hogy amikor tényleg beindult, mindig tudtam.

Te is tudni fogod, emiatt ne aggódj!

No és most még ne is induljon, ha nem muszáj... :o)

Ja, azt nem írtam, hogy mit csináltam utána. :o)

Beültem a fürdőkádba egy meleg vízbe, és vártam, hogy erősödik-e.

Aztán irány a kórház, ahol a szülésznő vért, ő vizsgált meg és behívta az orvost, mert már idő volt. Mentünk a szülőszobára vajúdni majd kitolni...

A második gyerekemnél nyaralt a dokim, szóval ott az ügyeletes jött be, de csak a kitolásra.

Hát kb. így. :o)

Ja, és második gyereknél meg kellett várni, míg anyósék jöttek a nagy lányomat elvinni, utána tudtunk indulni...

Fájásaim voltak, nem bírtam kiegyenesedni tőlük.

Bemásztam egy kád meleg vízbe, és vártam felerősödik-e. Felerősödött, így gyorsan rendbe tettem magam, és indultunk a kórházba.

én tudtam hogy az lesz mivel már jócskán túlhordtam a babát, hajnalban erős fájásokra ébredtem meg elment a maradék nyákdugóm és tudtam hogy itt az idő hívtam anyukámékat hogy jöhetnek értünk , ők vittek be a klinikára (deoec)

apa is jött velünk igaz ő kint várt míg én bent szenvedtem, azt mondták hosszú szülés lesz, mégis meglett 5óra alatt a kislányom, bár bőven elég volt ez az idő,se fájdalomcsillapító még bunkók is voltak szóval KÉSZ.

erre most megint átélhetem 5 hetes kismama vagyok :D

Én is mindig ettől rettegtem, hogy nem fogom tudni, hogy mikor van itt az idő. Mindenki azzal nyugtatgatott, hogy nem lehet összekeverni semmivel azt az érzést.

Én hajnalban fura fájdalomra ébredtem (egy nappal a kiírt nap előtt), kimentem a wc-re, azt hittem meg is oldódott a gondom, visszafeküdtem aludni, de szúró, feszítő fájdalom továbbra is megmaradt. Elkezdtem mérni köztük az időt, és szabályos 12 percesek voltak, csak épp nem olyan fájdalmas görcsök, mint amit vártam, hanem inkább enyhe feszítő érzés, mintha (furán fog hangzani) pukiznom kéne csak nem jön ki.

Gondoltam biztos ami biztos elmegyek zuhanyozni, szőrteleníteni, hátha tényleg itt az idő. Aztán összepakoltam még ami hiányzott a táskámból és vártuk a történéseket. A fájásaim továbbra is teljesen elviselhetőek voltak, nem is nevezném fájdalomnak, inkább csak kellemetlenségnek, viszont egyre sűrűbben jöttek. Rajtam kívül mindenki tudta, hogy aznap meglesz a baba, csak én nem hittem el, attól féltem, hogy majd hazaküldenek a kórházból, hogy téves riasztás. (mert annyira nem fájt, annyira nem erre számítottam)

Aztán bementünk a kórházba, nst, hívták a dokimat és már két ujjnyira nyitva voltam, úgyhogy valóban itt volt az idő. Majd beöntés, wc, zuhanyzás következett. Utána a doki burkot repesztett, bekötötték az oxitocint és jöttek a kemény fájások (amiket úgy vártam). 3 óra múlva megszületett a kislányom. Az egész az első fájásszerűségtől a végéig 11 óra volt pontosan.

Bocsi, kicsit hosszúra sikerült, de teljesen magával ragadtak az emlékek.

Remélem tudtam segíteni. Ne izgulj, ha te esetleg hozzám hasonlóan "nem veszed észre", hogy itt az idő, a családod biztosan tudni fogja, hogy menni kell. :)

Sok sikert, könnyű szülést!

Nyugodtan menj bárhová.

A magzatvíz elfolyás nyilvános helyen persze ciki lehet. De akárhogy is indul, sosem olyan gyors, tehát van még idő haza menni, összecuccolni és elindulni a kórházba, főleg első szülésnél.

Első gyerekemmel éjjel egykor 2 perces fájásokkal indultunk be (fél óra alatt ott voltunk), és csak 3/4 5kor született meg a lányom.

Magzatvíz elfolyással nincs személyes tapasztalatom, de úgy tudom, ha azzal indul (ami a szülésznőm szerint a szülések 10-20 %-a csak), akkor is egy-két óra még, mire fájások lesznek egyáltalán, szóval nyugi, és bátran menj, ahová még kedved tartja!