Mit csináltatok a szülésetek alatt? (kiabálás, sírás, stb. )

a barátnőm megharapta az orvost, összekarmolta a férjét és káromkodott, mint egy kocsis :)

és mindenki csak nevetett az egészen, a jó értelemben. utólag bocsánatot kért, de egyátalán nem volt ciki :)

Amíg vajúdsz,nem kell annyira kiabálnod,az még elviselhető.A kitolási szakasznál meg már nem érdemes,erre magadtól ráfogsz jönni.Az orvosok nem azért mondják hogy ne kiabálj,hogy ne süketüljenek meg,hanem kitolásnál minden erődet a tolásra kell fordítanod,ez a Te dolgodat könnyíti meg,a Te érdeked,a doki hidd el ráér:-D Én is nyökörésztem,miután már megrepesztették a burkot,senkinek nem volt egy szava sem,de kitolásnál bizony rám szóltak,a harmadik tolóra már kint is volt a baba:-D

Könnyű szülést!

Egy 11 hetes kislány anyukája

Noha nem szültem még de baráti társaságomban sok fiatal anyuka van(értsd én 21 vagyok barátaimnak is 20 évesen van baba)

Hallottam én is cifrát és kevésbé durva dolgokat,egységesen annyiban maradtunk,hogy a szülésnél nálunk nem engednek kiabálni,meg belátod még 18 éves fejjel is(akkor született az első babája),hogy nem lehet,mert csak az erődet veszíted el.ÍGy barátnőm nem sírt,csak kapaszkodott.Az ami neki viszont nagyon fájt a szoptatás,mondta,hogy minden nap sírva szoptatta a lányát, a fejás pedig pokoli volt.Ugye a csecsemős segít,ő feji az elején nah a nő mesélt olyanokat,hogy fejés közben szidják az anyukáját,megrugdossák stb.Én jót nevettem,de majd ha nekem lesz tuti nem fogok.

szia,

Én csak a deréktáji fájástól szenvedtem, de attól eléggé, tesóm gyúrta a derekamat, így elviselhető volt.

Nem emlékszem , hogy kiabáltam volna, vagy csúnyán beszéltem volna bárkivel is. Csak azt tudom, hogy rájuk szóltam, hogy a derekammal foglalkozzanak, ne dumáljanak, meg dumáltassanak feleslegesen..:)

Burokrepesztés után jöttek a fájások úgy igazából, addig elviselhető volt. Nekem fekve jobb volt, mert állva nem bírtam maradni.

Most 40 hetes vagyok tesóval, és kezdek izgulni, hogy ne legyen rosszabb..:))

Könnyű szülst kívánok..:))

Egyáltalán nem ciki, ha kiabálsz!

Aki előtt ciki, az csinálja utánad kiabálás nélkül!

Én a legvégén ordítottam a fájdalomtól, de az már nagyon durva fájás volt. Ki is kell adni a hangokat, ha csukott szájjal vajúdsz, az lassítja a folyamatot. A férjem mondta, hogy büszke rám, hogy nem küldtem el senkit a bánatba. Nekem nem lett volna erőm senkivel sem veszekedni, mert megnyikkanni is alig bírtam, sírni is csak szülés után tudtam. Pedig az egyik szülésznő elég bunkó volt velem.

Én mélyen hallgattam végig. Nemhogy nem kiabáltam, de nem is beszéltem, csak ha muszáj volt és mindenkit megkértem, hogy ha nincs fontos mondanivaló, akkor ne szólaljon meg.

Igyekeztem beleélni magam és csak a fájásra koncentrálni, amikor volt, nem elterelni a figyelmemet hangoskodással. Én úgy gondoltam magamban, hogy minél inkább útjára engedem a fájásokat és hagyom, hogy csak azokat érezzem, semmi más ne billentsen ki, akkor annál hamarabb végzünk.

Lehet, hogy nincs benne semmi, de nekem bejött, eleve három perces fájásokkal indult a vajúdásom, fél órával később már két percesek voltak, aztán meg szinte egybefüggőek, de összesen két órát vajúdtam és jöttek a tolófájások. A végén már erőm sem lett volna kiabálni.

tolófájásoknál meg nem szabad. Akkor már úgysem fáj semmi, maximum az erőlködéstől jött rám a nyögés. Egyszer nyögtem, az orvos abban a pillanatban szólt, hogy fejezzem be, mert így nem lefelé megy az erő, hanem kifelé.

Megjegyzem, hogy a barátnőm végigsikította az egész szülését, sírt, kiabált, veszekedett, csapkodott. 12 órán keresztül. Tíz perces fájásokkal bement a kórházba, nagyon gyengék voltak, tartottak kb 20 mp-ig, de úgy megijedt tőlük, hogy már akkor elkezdett kiabálni és sírni.

Többször szóltak neki, hogy fejezze be, mert nem lesz ereje, tíz percesekkel még nem "illik" így szenvedni, főleg nem abban a 9 és fél percben, amikor fájásszünet van. Mondták neki, hogy járkáljon, labdázzon, hagy menjen lejjebb a baba, hagy nyíljon a méhszáj, de ő nem volt hajlandó együtt működni, feküdt az ágyon és kiabált.

Mire teljesen kitágult és jött a tolófájás már annyi ereje sem volt, hogy felrakja a lábát a kengyelbe, egyáltalán nem bírt nyomni, de még akkor is sírt és kiabált, szidott mindenkit. Az egyik orvos a hasát nyomta, a másik vákummal szedte ki a babáját, de már mondták neki, hogy ez az utolsó próba az együttműködésre és ha nem sikerül, akkor császár.

Már eltelt fél év a szülése óta és saját bevallása szerint ő cseszte el a saját szülését, sajnálja, hogy így viselkedett, mert sokkal szebb is lehetett volna. Ő azóta sem mert visszamenni a dokihoz, mert a hat hetes kontrollon a doki mondta neki, hogy nagyon buta volt.

Ezt azért írtam le, mert szerintem a kiabálás és sírás, veszekedés egy bizonyos fokig megengedhető, de nem szabad túlzásba esni.