Van itt valaki aki március végére van kiírva? Hol fogtok szülni? Hogy érzitek magatokat?

18/21 es vagyok :)

íme a történet:

21-én este szóltam a férjemnek, hogy feküdjünk le korán, mert nagyon feszít a hasam és gyanús, hogy ebből lesz valami. Fél 12 kor ébredtem arra, hogy nem bírok a fájásoktól aludni. Gondoltam, hogy jóslók, (mert a 35.hét óta jóslózok 3-7 percesekkel), de nem zuhanyzok le, mert attól lehet elmúlna, így meg hátha segíti a tágulást és majd előbb szülök. 3 órakor már kezdtem fáradni a 3 percesektől és gondoltam tusolok egyet és visszafekszem aludni, ha elmúltak. Letusoltam, de nem múlt el. Nem is erősödött, úgyhogy gondoltam várok még. 4 órakor felkeltettem a férjem, hogy szerinte mi legye, de azt mondta ezt csak én tudhatom. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs mi legyen, mert nagyon fáj, de az első szülésem fájásaihoz képest nagyon gyengék. Aztán mivel aznap a férjemnek vidékre kellett volna mennie, inkább azt mondtam neki, hogy menjünk be a kórházba, max. hazaküldenek, hogy jóslók. Fél hétre értünk a kórházba (a 2 évesemet kellett még átvinni anyósomhoz), ahol megvizsgáltak és azt mondta a dokinéni, hogy nem tudja ő se megmondani, hogy jósló vagy, hogy szülünk, mert még nem igazán történt semmi, azaz nem tágultam. Ezért felraktak nst-re. 3 perces fájásokat mutatott a gép. 9 óráig adtak időt, hogy megnézzenek újra, történik e valami. Mondta a szülésznő, hogy sétáljak az segíteni fog. Ezt is tettem. 9 kor megvizsgáltak és elsimult méhszájat állapítottak meg. Azt mondták, hogy na mostmár biztos, hogy nem megyek haza. Annyira megörültem, hogy folytattam a sétát. Hozzá teszem akkor már kb. 9 órányit sétáltam... A következő vizsgálatnál már bő két ujjnyira ki voltam tágulva, így hívták a dokimat, hogy jöjjön, mert burkot kellene repeszteni. 12 óra körül burokrepesztés volt és nst. Azt már nagyon nehezen tűrtem fekve. 3 ujjnyival szálltam le újra az ágyról séta, majd mivel nem igazán haladtunk, ezért kádban vajúdás követezett. 13:30 körül ültem bele a kádba, a szülésznő mondott egy légzési technikát ami nagyon sokat segített, mert miután elkezdtem alkalmazni, konkrétan éreztem, hogy lejjebb csúszott a pici és ezek után már csak a tolókra szálltam ki. 4-5 tolásra kint volt. Nem volt székelési ingerem , mint az elsőnél, hanem nagyon feszített, így nehezebb is volt "jól" tolni. 22-én 15:02 kor született meg végülis a Drágám. A hasamra tették :), nem sírt csak nézett rám. Aztán elvitték megmosdatni, mert jócskán véres volt és felöltöztették. 3770 gramm és 55 cm. Apa kezében volt amíg a lepény is távozott és engem rendbe raktak. Aztán újra nálam volt. Cicizett. Majd apa hangja után fordítgatta a fejét. Nagyon aktív volt. Gátmetszésem volt, de kisebb mint az elsőnél. Lényegében semmi extra beavatkozás nem kellett és nagyon élveztem végig, hogy tudom mit csinál a testem és tudtam írányítani a dolgokat. Egy csoda volt ez a szülés az elsőhöz képest. A furcsa csak annyi, hogy második baba és mégsem tudtam, hogy szülési fájásaim vannak. Mert összehasonlíthatatlan egy oxitocinnal erősített fájás, egy normál természetes úton beindult szüléshez képest. Mindenkinek ilyen szülést kívánnék, ha lehetne.