Nem akarok apás szülést, de a párom bent szeretne lenni, hogy beszéljem le?

Mondd el neki ezt a félelmed, reméljük megérti.

De ha ennyire akarja, lehet hogy nem következne be, együtt élitek át ezt a fontos pillanatot.

nézd:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

talán nem is kellene félned ettől.

De ha nem gondolod meg magad, akkor mondd meg neki, hogy téged feszélyezne ha ott lenne, mert félsz, hogy másként tekint majd rád.

Szülés előtt egyikőnk sem szeretett volna apás szülést. Annyira nem, hogy nem id készültünk rá, az egyik barátnőm jött volna be velem. Szépen elterveztük, hogy mikor hívjuk telefonon, a párom kinn fog várakozni, stb...

Aztán mikor eljött a szülés napja, 5 perces fájásokkal mentünk a kórházba. A párom mondta, hogy ő nem szívesen hagyna itt, és megmondom őszintén, akkor már én sem szereztem volna :-) Azért telefonáltunk a barátnőmnek, hogy álljon készenlétben. :-)

Egyébként sok mindent nem látott, mert a fejemnél állt.

Szerintem nagyon jó dolog, hogy végig veled akar lenni, és támogatni szeretne! :) Nekem is bent volt párom végig, és semmi bajunk.Sokkal több pozitív dolog van ezzel kapcsolatban, mint negatív.Kitolásnál, pedig nem kell neki premierbe látni ami történik.Én párom oldalt ült, és végig nézte az egészet, ő vágta el a köldök zsinórt, állítása szerint ezt semmiért nem hagyta volna ki.

Egyébként soha nem értettem azokat az embereket, akik emiatt megundorodnak a párjuktól...

Egyébként ha beakar menni, akkor menjen, majd úgy is akkor látja, hogy mit bír, és bármikor ki mehet.Én párom azt mondta, hogy a vajúdás alatti tehetetlensége sokkal rosszabb volt, mint amikor már elindult kifelé a kisasszony.Ja és amikor már toló fájásaid lesznek, akkor már minden mindegy.Pl nálam legalább 10-en voltak bent amikor szültem.Semmi sem érdekelt, csak, hogy minél hamarabb kint legyen a lányom.

Szerintem is engedd meg.

Mi hárman vagyunk nővérek, összesen 6 gyerekkel. A nagyobbik és én beengedtük a párunkat minden szülésre, és semmi gond nem volt soha. Mindkét pasi azóta is élményként, meghatottan emlegeti.

A kisebbik nem volt hajlandó beengedni, és a volt párja még mindig felhozza, nehezményezi, ő hatalmas törésként élte meg, hogy nem mehetett be. Sőt, még be is dacolt szegény, mert eleinte még a kicsire is haragudott, amiért annak ellenére sem lehetett ott a születésénél, hogy ez volt minden vágya.

Persze ez nem racionális, ezzel ő is tisztában van, de képzeld, azóta új csaja van, és a csaj gyereket szeretne, és nem akarja, hogy bemenjen majd a szülésre, erre ő közölte, hogy szakítsanak - mert ő többször nem lesz a saját családjában kívülálló. Ez egy elég sarkos, és ritka példa, de lásd, hogy ilyen is van.

Ha a kapcsolatotok rendben van, akkor a szülésélmény csak erősíteni fogja, ha megundorodik tőled, akkor az a kapcsolat eleve nem volt rendben. És ha nagyon szeretne bemenni, akkor csalódás és hiányérzet lesz az osztályrésze, ha te szereted őt, akkor nem teszed ennek ki.

Más kérdés, hogy ha nem akar bemenni, akkor erőltetni nem szabad, de ha be szeretne, akkor nem szabad kizárni, mert rosszabbul is elsülhet.

Inkább nyugodj meg, és bízz a párodban!

Hiszen bízol benne annyira, hogy gyermeket szülj neki, de annyira nem bízol már benne, hogy engedd átélnie a saját gyermeke születését?

Ugye nem:)

Szerintem nem megy el tőled a kedve. Legalábbis én nem ezt tapasztaltam. Nem látja konkrétan az "altájékot" ilyenkor az apuka, legalábbis nálunk végig a fejem mellett állt, és szorítottam a kezét. Nagyon sokat jelentett! Nem beszélve arról, hogy mikor meglátta a pici lányát, bekönnyesedett a szeme, és dagadt a melle a büszkeségtől. Ne vedd el tőle a lehetőséget, ha be szeretne menni szerintem. :-)

A véresebb részeknél azért általában már nincsenek bennt az apukák. Ahogy a babát elviszik vizsgálatra, fürdetni, az apuka őt kíséri. Legalábbis Szolnokon így van. A méhlepényes témát már nem látja, se a gátvarrást, ha esetleg lesz..