Van itt olyan aki egy hang nélkül megszült?

3x szültem

Az első kettőt hang nélkül, a harmadikat úgy, hogy kint a folyosón anyukám is hallotta :(

Nem vagyok híve a kiabálásnak de az a szülés borzasztó volt :( pedig a harmadik áll- könnyebb

én bizony kiabáltam és nagyon hangos voltam.

DE azt kell hozzá tennem, hogy mindenki másképp kezeli a fájást, a tolást stb...

pl nézz meg egy tenisz meccset valaki nyög valaki semmi.

a nyögés, kiabálás bizony energiát vesz el amire nagyon nagy szüksége van az emebrnek.

Nekem az els aprócska fájástól 3 órával késöbb megjöttek a tolófájások. addig fájt fájt de nem volt gond kibírtam, nem nyögtem, nem sikitottam.

Na ekkor feküdtem fel a szülö ágyra, és bizony másfél órán keresztül tartott a kitolás, akármekkorát nyomtam, toltam a doki is nyomott semmi nem segített. nem csak hogy iszonyat nehéz volt de igen elkeseredett is voltam. fájdalom kispista volt az elkeseredésemhez képest amit az utolsó félórában éltem át. nem tudtam mit csináljak, egyszerüen megfelelöen tágulva voltam, minden szuper volt a gyerek feje elö elö bukkant de mindig vissza. a szülésznö mindig csitított és iagza volt próbáltam hallgatni rá, de nagyon nehéz volt.

aztán tartották a fejét vákummal így kb még 5-t nyomtam és kint volt.

szerintem a vajúdás alatt nincs akkora fájdalom, az is fáj és nagyon rossz, de ott nem kell eröt kifejtened egyszerüen hagyod hogy jöjjenek a fájások és távészeled a fájást.

DE a kitolásnál bizony igazán nagy eröt kell kifejtened és ez nekem nem ment.

Most jön a második de elöre parázom töle. valahogy a vajúdástol nem félek de a kitolástól bizony nagyon.

A legfontosabb az, hogy bármit is csinálsz szülés közben, nehogy szégyenkezz akár egy pillanatig is. A szülés egy ösztönös dolog, valaki ordít valaki csendben szenved. Az tény, hogy ha nagyon kiabálsz akkor arra is fordítasz energiát, de ha neked úgy lesz jó akkor nosza.

2x szültem másodjára be kellett feküdnöm és a szülőszobára jártam nst-re. Sokan szültek közben, de ordítani senki nem ordított egyedül egy 16 éves csaj kapott hisztirohamot, de érthető volt.

Nyugi, túl leszel rajta valahogy (remélhetőleg gyorsan) és utána ott lesz a pici babád ami mindent elfelejtet veled :D

(szerintem ne nézz szülés videókat felesleges pánikot kelt...én 1X néztem egy ilyen a 2. terhességem alatt, de szörnyűbb volt látni, hogy mekkorára tágul az ember ott lent, mint átélni :))

Nekem indították a szülésem. (két hét túlhordás)

10 órát voltam fenn a szülőágyon. Két ujjnyira tágultam. Eleinte egy hangom se volt. De az utolsó fél órában bizony kiabáltam. S nem érdekelt semmi. Nem érdekelt, hogy égő, hogy szégyen stb. Azt hittem meghalok. A végén apátiába estem, nem reagáltam semmire. Akkor mondták, hogy császár lesz. Na amíg a császárra vártam, akkor már nem szóltam semmit, feküdtem, félhalottan, békés apátiában. S életem legszebb pillanata volt a gerinc érzéstelenítés. Mert tudtam, hogy megint itt az ideje a görcsnek, de nem jött. Szerintem ne érdekeljen, mit szólnak mások. Mindenkinek másfajta fájdalma van. Nekem is mondták, hogy ne kiabáljak, hanem befele figyeljek. Kipróbáltam, s sokkal jobban fájt. Ha viszont ordibáltam, akkor a fájdalom a torkomon jött ki (jelképesen), s elviselhetőbbnek éreztem. Úgyhogy mondhatott bárki, amit akart. Nekem bejött. Van olyan ismerősöm, aki azt mondja, inkább háromszor szül, mint egyszer nagytakarít otthon.

Szia!Én nem kiabáltam mert nem mertem.De pótcselekvésként össze vissza fecsegtem a férjemnek minden féléről.A kitolásnál... hát nyögtem nagyokat,az már nekem nem fájt, azt sem éreztem,hogy hol jár a baba sem azt,hogy kibújt.

Azért a férjem itthon elmondta,hogy ügyesen visszafogtam a kiabálhatnékot,de ő azon sírt ahogy én bőgtem.