Mit gondoltok az epidurális érzéstelenítésről?

ezzel nem értek egyet. a női test úgy van kitalálva, hogy képes legyen szülni. a fájások a baba haladását segítik. az edával az anya nem érzi ezeket a fájásokat, tehát a segítségükre sem tud hagyatkozni. így lassabban is bújik ki a baba.

Attól függ mennyire állítják be az Edát, hogy érzel-e valamit. Én éreztem, csak tompábban a fájásokat! A tolófájásoknál most már általában elakasztják az EDát, így ott már érzel mindent. És igazából neked abban a szakaszban kell hatékonynak lenned, előtte csak szenvedsz, fájsz, de fizikailag semmit nem tudsz tenni, hogy a babádnak könnyebb legyen az útja, csak a kitolási szakaszban van erre lehetőséged. De ha addigra az összes erőd elfogy, akkor elhúzódik ez a szakasz, és az viszont már veszélyezteti a babádat, viszont az nem okoz neki semmit, ha te kevésbé szenvedsz!

Én abszolút nem támogatom a dolgot.attól,hogy egy tűt szúrnak a gerincembe sokkal jobban féltem mint maga a szüléstől.Végül epidurális nélkül sikerült szülnő,fájt persze de kibirható és örülők hogy mindent éreztem.Én 22 órát vajúdtam,szóval nálam sem volt egyszerű a helyzet:D

Nekem gestációs diabéteszem volt. Nagyon le voltam gyengülve. Tudom, sokan azt mondják, hogy az egészséges étkezés ezzel a fajta diétával kezdődik, de engem kikészített. Állandóan éhesnek éreztem magam, pedig rendszeresen az előírt mennyiséget ettem. Annyi kiló voltam a szülés időpontjában, mint mikor nem voltam terhes, pedig az nem volt nagy súly (54 kg), persze a pocaklakó, olyan egészséges, mint a makk... Nekem nem volt álomterhesség, másképpen képzeltem. Sajnos a szülés sem volt álom szülés, azt is máshogy képzeltem. Őszinte legyek? Én nem kértem, de az orvosom a 10. szenvedéssel teli óra környékén beadatta. Előtte volt minden, 36. héti szülés, oxitocin infuzióra kötöttek, bele antibiotikum babának, fájdalomcsillapító nekem (már fél napja szivárgó magzatvíz), burokrepesztés, beöntés. Nem járkálhattam, mert infúzión voltam. Nagyon hálás vagyok érte az orvosomnak az epidurálért, két órán keresztül pihenhettem, éreztem, mikor jöttek a fájások. Folyamatosan vizsgálták mennyire van nyitva a méhszájam, amikor már nagyon közel volt a maxihoz, akkor elzárták az EDÁ-t. Onnantól ismét dolgoznom kellett keményen, éreztem az utolsó fájáskat, a kitolási szakaszt végig és a lényeg abban rejlik, hogy nem volt egy álom sem a várandóság ideje, sem a szülés, de abban a két órában nekem nagyon jó volt. A másik gondolatom az epidurálról, hogy általában az szidja, aki vagy nem szült még, vagy ha szült, akkor nem epidurállal. Mennyire lehet ez megbízható érv? Mármint az, hogy nem így képzelem el, ezért elzárkozom tőle, nem természetes... Egy csomó dolog van az életben, ami természetellenes, mégis jó! Csomóan azt, hogy természetes úton szültek végül az epidurálnak köszönhetik. Csomóan azt, hogy nem haltak bele a szülésbe a császárnak (akár baba, akár mama), csomóan az életüket Semmelweisnek munkásságának, és még sorolhatnám! Ne dugjátok homokba a fejeteket! Nem minden rossz, ami természetellenes!