Hogyan zajlik egy szülés miket csinálnak milyen sűrűn vizsgálnak fájnak e a vizsgálatok ilyesmi?

szia.ez mindig attol fugg hogy te hogy vagy.èn csak elmesèlni tudom az èn tortèneteimet:

szoval 1:este reggel 8 kor bementem,mert egèsz èjszaka 5 perces fàjàsaim voltak ès màr nem birta tovàbb,mert amugy is hàtfàjos vagyok.megvizsgàltak,mèg csak 2 ujjnyira voltam nyitva,beontès majd mehettem az àgyba.ràmraktàk a fàjàsmèrot meg a szivhangmèrot,ettol nem igazàn mozdulhattam.estig nem igazàn tortènt semmi èrdekes,unalom ès fàjàsok 4-5 percenkènt.aztàn kiderult hogy a kisfiam belekakilt a magzatvizbe,igy màr elore figyelmeztettek hogy nem hagyjàk felsirni hogy letudjàk szivni a piszkos vizet mielott fertozèst kap.mivel lassan tàgultam,adtak gyogyszert igy èjfèl korul màr elèggè kitàgultam,ès burkot repesztettek.02:26 kor megszuletett Erik fiam.(a fàjàsok nekem elviselhetetlenek voltak,de amint kibujt a dràgàm,mintha minden egy csapàsra eltunt volna.ez lehet hogy csak nàlam igaz,de a nagy szenvedès ami volt oràkon keresztul,azonnal megszunt.

màsodik terhessèg:ugyszintèn reggel 8 kor sètàltam be ,hogy jottem szulni.vizsgàlat,majd beontès(ami amugy nem is olyan rossz mint mondjàk)majd fel az àgyra.mivel elèg szèpen tàgultam,11:30kor burkot repesztettek,ès mivel senki nem hitte el hogy jonnek a tolofàjàsok,ezèrt kicsifiamat egyedul szultem meg,màr csak akkor èrt oda egy novèrke amikor màr csak a làba volt bent.ez az èn tortènetem.

(osszegzem:fàj de nagyon,a vizsgàlatok abba a pillanatban nem nagyon fognak èrdekelni,csinàljanak bàrmit csakne fàjjon màr ès legyunk tul rajta.viszont amint kibujt ès a karodba zàrod,minden fàjdalom elmulik).osszesègèben a szulès egy fàjdalmas de kellemes vèget èro folyamat,amit kàr lenne kihagyni,vagy az idegeskedèssel elrontani.hidd el neked is menni fog ha itt az ido.

Nálam a következőképpen zajlott:

- miután beértünk a kórházba, rögtön megvizsgált a dokim (sima nőgyógyászati jellegű, lábakat szét a szokásos székben, nem fájt)

- utána rátettek CTG-re, közben kitöltöttem a kötelező nyomtatványokat, felvette az adatokat stb

- utána a szülésznő beadta a beöntést, majd megtörtént aminek történnie kell (beöntés sem necces, kb mintha egy kúpot tennének fel, aztán kakilsz egy jót, nekem semmi ellenérzésem nem volt vele kapcsolatban)

- amikor végeztem, akkor mentünk át a szülőszobába, ott letusoltam

- aztán jött megint a doki, újabb vizsgálat, majd burokrepesztés (itt sem rémlik, h fájt volna a vizsgálat, ezt már az ágyon történt. A burokrepesztés meg szintén semmi, annyit érzel, h az alád tartott ágytálba kifolyik egy jó adag meleg folyadék)

- utána talán másfél óránként jött a doki, mindig vissza kellett feküdni az ágyra (labdán vajúdtam), ott megvárni a következő fájásdt és akkor kezdte a vizsgálatot. Nem tartottak sokáig, és konkrétan nem is az fájt, hanem maga a fájás, meg ez a hanyattfekvő póz.

- szóval, az első kb 4 óra labdán vajúdva telt

- az utolsó kb 1 állva, támaszkodva, fájás alatt leguggolva

- majd amikor már elég erős a bekakilós érzés, akkor jött megint a doki, felfeküdtünk újra az ágyra, újabb vizsgálat, majd a kinyomás kezdete

- ott meg annyi, h frankón a segglukra kell nyomni (ezért jó a beöntés :) ) és figyelni arra amit mondanak. Nekem igazából ez a része jött be a legjobban, itt már végre tehetsz valamit és utána kint is van a baba :)

Ne aggódj, nem kibírhatatlan. Az biztos, hogy fáj, de nekem mondjuk az utolsó 2 óra volt "csak" kegyetlen, és fogd úgy fel, h minél jobban fáj, annál közelebb vagy a végéhez!

Szép szülést :)

A vizsgálatok egyáltalán nem fájnak. A beöntés nekem sem okozott semmi kellemetlenséget. Jajjj, a borotválás vicces volt! Nagyon csikizett :)

A fájások eleinte nekem olyanok voltak, mint egy hascsikarás, amikor valami rosszat ettem. Aztán persze bedurvul a dolog. Olyan fájásaim voltak, hogy majdnem elájultam. (voltam már ájult állapotban) Akkor jött gerincbe az érzéstelenítő. Nem én kértem, de a szülésznő látta, hogy mennyire ki vagyok. Utána már szinte könyörögtem, hogy adják már be. Kb ötödszörre sikerült eltalálniuk a jó helyet. Még az sem fájt annyira.

Amikor megkapod a babád, akkor viszont tényleg megszűnik minden fájdalom. Fantasztikus, leírhatatlan!

Utána még a méhlepényt kell megszülni. Az sem kellemes, de kicsit jobb.

11:14 vagyok

A burokrepesztést sem érezni.

Érdemes a kórházban, ahol majd szülni fogsz, elmenni egy szülésfelkészítőre, legalábbis nálunk (Zalaegerszeg) majdnem minden héten van egy 3-4 órás program kismamáknak. Ott mindent megkérdezhetsz, és a szülőszobát is meg lehet nézni, kipróbálni. :)

Nekem egyetlen vizsgálat fájt vajúdás közben, mégpedig az első méhszájvizsgálat. Na akkor konkrétan hárman fogtak le hogy ne másszak le a székről, hozzáteszem, éjfél volt és az ügyeletes doki elég morcos.

Utána már nem volt gond, reggel újra megvizsgáltak (már másik doki volt), aztán beöntés (nekem kifejezetten jól esett), bekötötték az infúziót, burokrepesztés (ahogy előttem írta valaki: csak a meleg folyadékot érzed kilottyanni). Aztán a szülésznő jött be kb félóránként, néha meg is vizsgált, de azt mindig fájás közben csinálják, szóval nem az fáj hogy matatnak, hanem maga a méhösszehúzódás. És akkor az sem zavar, ha egyszerre 5 ember látja az alfeledet...

A kitolás már szuper, mert tudod hogy a finisbe értél, 2-3-4 fájás és vége, kint lesz a baba.

Ha szerencséd lesz, mint nekem, inkább izgulni fogsz majd és érdeklődve figyeled a testedet, mert nem tudod mi vár rád, nem lesz időd félni.

2 hónap múlva szülöm a másodikat, de már nagyon várom. Jó élmény lesz, hidd el!

Amelyik napra ki vagy írva aznap csinálnak amnioscopiát (magzatvíz vizsgálat). Ez a vizsgálat nem kellemes, de az én dokim úgy megcsinálta, hogy nem fájt csak kellemetlen volt.

2. napja hordtam túl amikor hajnal 1-kor kezdődtek a fájások, rögtön 5 percesek. 4 óra előtt pár perccel mentünk be a kórházba. Az ügyeletes szülésznő ctg-re kötött, hogy megnézze valóban vannak e fájások. Utána szólt az ügyeletes dokinak. Doki megvizsgált, még nem voltam kitágulva. Elég mélyen felnyúlt (ez nem volt kellemes) és akkor feltűnt neki, hogy talán nincs burok. Amnioscopiát csinált (durván csinálta) és valóban nem volt már burok. Megcsinálták a papírmunkát, szóltak a dokimnak, hogy lassan készülődjön. Kaptam beöntést (egyáltalán nem volt rossz) és mondta a szülésznő, hogy sétálgathatok nyugodtan. Egy idő után szólt, hogy zuhanyozzak le és feküdjek le, mert megvizsgál hol tartok. Ekkor már teljesen ki voltam tágulva, és kegyetlenül fájt, szóltak a dokimnak siessen. Futva jött be :D Majd jött a nappalos szülésznő aki végig bent volt velem, a doki pedig kb 10 percenként bejött és 20 percenként megvizsgált, fájás közben. Nem volt kellemes de a fájásra koncentráltam.

Mivel 4 óra eltelte után sem történt semmi (én már sírtam a fájdalomtól) és a bab szíve is lassult szóltak az altatóorvosnak és császár. Megkaptam az érzéstelenítőt és megszűnt a fájdalom :D Utána csak arra gondoltam, hogy a babának ne legyen semmi baja. Amikor kivették felsírt és elfelejtettem minden rosszat ami előtte történt.

Császárból való felépülés már egy másik történet ... :)

Ne aggódj ki lehet bírni minden fájdalmat, mert a babáért mindenre képesek vagyunk!