2. szülésem katasztrófa volt, azóta sem tudom feldolgozni. Hogy juthatnék túl rajta?

Az első másfél órás, röhögcsélős szülés volt.

A másodiknál a doki már 2 ujjnyinál burkot repesztett, kézzel tágítgatott.

A fájások erre teljesen elmúltak. Oxitocint kaptam a dokitól lóadagban. Ez miatt 2 óra folyamatos 80-as fájások, de a kicsi nem halad kifelé.

A doki behívott egy idősebb orvost aki könyékig nyúlt be és húzta a kicsit az én dokim meg a gyomromba könyökölt.

A szülésznő a végén kinyögte, hogy a doki nem szeret lassan szülni é, hogy a babám állapota nem indokolta ezeket a beavatkozásokat. (repesztés, kézzel tágítás stb...) A kitolás is ment volna egyedül, a szülésznő is mondta, de a doki már nem bírta cérnával...állítólag.

Azóta nem tudok megnyugodni, annyira bánt és tök nagy kudarcélmény marad bennem :(

Haragszom magamra amiért nem mertem szólni a dokinak, hogy ne tágítgasson.

Nem haladtun az előtt sem lassan, sőt...de ahogy hozzám nyúlt minden leállt. Gondolom a szervezetem bepánikolt vagy mit tudom én.

A zárómra másodlagos fájás gyengeség van írva.

Az oxi miatt a méhlepény sem vált le, azt altatásban kaparták ki....

Semminek érzem magam és nagyon bánt az egész, nem tudok túljutni rajta :(

Ha babám egészsége miatt történt volna mindez akkor egy szavam nem lenne, de így...