Miért érzem "megalázónak" a szülést?

Miért akarjátok meggyőzni a gyerekről a másik embert?? Mindenki saját maga érzi, hogy szüksége van-e erre.

Én ismerek olyan 70 éves nőt, akinek sosem volt gyereke és férjhez sem ment, és nagyon is boldog. Szóval nem vagyunk egyformák, van, akit a szülőség boldoggá tesz, de aki nem akarja, arra nem lehet ráerőltetni. Csak mert valakinek ez az álma, még nem biztos, hogy mindenki csak így lehet boldog az életben.

Nézd meg: a legtöbb gyereket nem is nevelik. Akkor nekik megérte? És azok a gyerekek, akik elrontják az életüket? Azoknak a szülei vajon elégedettek? Nagyon-nagyon ritkán leszel te és a gyereked is boldog, és lesztek összhangban. Szóval nagy szerencse kell, hogy megérje.

Egyéni véleményem, hogy szerintem is kiszolgáltatott, megalázó, undorító állapot és helyzet. Én már rábeszéltem az anyámat és a páromat is, ha kell, maradjanak otthon ők a gyerekkel. Mind a ketten azonnal benne voltak, mert ők akarnak unokát/gyereket. Én sajnos rühellem őket.

Mi ez a rengeteg lepontozás?

Mi a jó válasz erre a kérdésre??

Hát na....

Akkor az is "megalázó", ha betegek vagyunk és nõgyógyászhoz kell menni, vagy bármilyen testi betegségre lehetne mondani.

Ha mindenki azon törné a fejét, hogy a szülés "megalázó",akkor megáll az élet!

Vagy az is megalázó, ha férfival vagyunk.

Akkor, ha más nõk nem vállalkoznának a szülésre, akkor miért akarsz katonának menni, kit akarsz megvédeni és kitõl, hiszen az emberiség kifogyna, ilyen hozzáállással.

De jó, hgy az állatok, mindent ösztönösen csinálnak, nincs ez a gondjuk!

Biztosan változni fog a véleményed, amikor rátalálsz az igaz szerelemre!

Sok és sok fajta véleményt írtak. De hogy a kérdésedre próbáljak válaszolni: valóban elképzelhetetlen akkor a szülésre gondolni, ha nem érzed magad érettnek erre. Majd ha úgy érzed, készen állsz, másképp gondolsz a szülésre. Amúgy szülés közben nem fogsz ilyesmivel foglalkozni, hogy milyen pózban lát az orvos és a szülésznő. de gondolom nőgyógyásznál voltál már. A vizsgálat is védtelenné tesz.

Én még 27 évesen sem tudtam elképzelni, milyen lesz szülni, anyának lenni. aztán hirtelen egyszer ráakadtam arra a pasira, akitől gyerekeket akartam. (azóta a férjem szegény :-))) ) 31 éves voltam az első babámnál. nem mondom, hogy a világ legkönnyebb dolga.illetve nem minden percben. De vannak olyan percek, amik mindenért kárpótolnak. Na az leírhatatlan. Szóval én csak annyit tudtam, hogy kihagyni nem akarom. de valóban vannak olyanok, akik teljes értékű életet tudnak élni gyerek nélkül. Az első szülésem után vissza mentem 50kg-ra.(62-ről) Most is annyival kezdtem (50 - nel) , de még van pár hét a szülésig. Meg mondom őszintén, most bocinak érzem magam. Behízott a combom, a fenekemre is jött fel valamennyi, de ez tényleg le megy pár hónap alatt. Tornázni és futni fogok tudni utána. Elhatározás kérdése. Szerintem biztos változik majd a véleményed. De ez így természetes. Szóval a szülést túléljük, a testünk felett - ha akarunk - tudunk uralkodni, a gyerkőc meg pótolhatatlan. Szerintem megéri. De legjobb akkor, ha megfelelő időben és a megfelelő pár mellett tesszük.