Mi az, amit ma másképp csinálnál a szülésed/terhességed során?

Én már váltottam. Előzőnél SZTK-ás rendlésre jártam, korházban is feküdtem többször, nem volt fogadott dokim, pedig ällandoan unszoltak, hogy fogadjam meg őket. Baba elment 5 honap elején.

Most amilyen kivizsgálás csak kell elvégeztük babavállalás előtt (utulogia, fogászat, vérvétel, nőgyogyászat...), uj védőnő, és normális fogadott dokihoz járunk. A korházba be nem teszem a lábam mig nem muszáj.

Legszivesebben enem fekődnék, de ezen nem változtathatok, mert most is veszélyeztetett vagyok. Tőbb mint 3 honapot feküdtem akkor, most kezdek ugyanott tartani. És remélhetőleg a szülésnél végig velem lesz a doki, nem ugy mint a korházinál egyedül voltam.

nem hagynám magam lerázni,

amikor a doki azt mondta a babám nincs jól odabent, ugyanis már túl voltam a 40 dik héten és nem indított szülést, simán hazaküldött én hülye meg elmentem, rossz keringési ultrahanggal és rossz nst eredménnyel a kezemben, aznap este beindult a szülés de addigra már belekakilt a vízbe és fertőzése lett a lányommnak, vákummal született nem szopott és még sorolhatnám..

egyszóval nem hagynám magam elküldeni fognék egy dokit és kikönyörögném hogy fektessen be és indítsa meg a szülést !!!!

Semmit nem tennék máshogy, komolyan.

az elsőnél első perctől táppénzen voltam, veszélyes munkakörben dolgoztam, császárra készültünk. Nem bántam,többféle ok miatt nem szülhettem simán. A császárom maga egy rémálom volt, kevesebb volt az érzéstenítő a kelleténél, műtét alatt komoly fájdalamim voltam, szinte mindent éreztem, de ezt ugye nem én irányítottam, nem miattam volt, tehát nem tudtam volna másként csinálni.

A második ugye már eleve császár volt, programozott. Vele 7. hónapig dolgoztam, a császár pedig az előzőhöz képest egy leányálom volt. 4. nap otthon voltunk, 13 hónapos koráig szopizott.

A dokim mindkét esetben ugyanaz volt, kedves, lelkiismerets, jó fej, nagy tudású.Ugyanott szültem (kisvárosi kórház),elégedett voltam az ott dolgozókkal maximálisan. Nem azért, mert kevéssel is beérem, hanem mert emberségesek, kedvesek voltak mindenkivel. Ez ad bizotnságot és jó közérzetet arra a pár napra, amit ott kell tölteni, hogy a babánkkal összeismerkedve , szép élményekkel mehessünk haza.

Rosszabbat senkinek sem kívánok, mint amilyen az kórházi tartózkodásaim voltak!

Húú 14-es válaszoló! Mintha én írtam volna, kis különbséggel: a férjem ráripakodott a dokira, hogy márpedig császározzon meg! Hát megtette, a utolsó pillanatban. A CTG eredményem nagyon rossz volt.Meconiumos volt a magzatvíz, oxigénhiánnyal született és nem ment a szopizás sem a kisfiamnak. Bánom, hogy nm vittem előbb Dévényre a babámat, csak 5 hónaposan.

Szóval én a tesóval tuti másik orvost választok majd és sokkal határozottabb leszek, ha valamivel nem értek egyet.