Mi az, amit ma másképp csinálnál a szülésed/terhességed során?

Én túl hamar bementem a korházba, emiatt csillapodtak a fájások. Várnom kellett volna legalább még vagy 8 órát, s azután elindulni.

Reggel elment a nyákdugó, de zárt volt a méhszáj. Aznap sokat sétáltam, így délután 6kor már rendszeres, 8 perces fájásaim voltak, de gyengék. Este 9-kor döntöttem úgy, hogy elkezdek készülődni, 4-5 perces gyengus fájásaim voltak. 10re beértem a korházba, s mintha elmultak volna a fájások.

Éjfélkor repesztettek, kaptam kálciumot, reggel 6 körül egy csomó oxitocint, fájások hol erősödtek, hol gyengék voltak, elég összevissza volt minden, de addigra már olyan fáradt voltam, hogy nem bírtam magammal.

Én meg tudtam volna szülni rendesen a babámat, de túlságosan izgultam, s túl hamar bementem. Jobb lett volna itthon maradok, alszok 5-6 órát, s csak mikor már két percesek a fájások, fitten, kipihenten megyek szülni...

Amúgy reggel 9-kor majd elaludtam a szülőasztalon, alig tudtam magamról az álmosságtól, és csak 4 ujjnyira volt nyitva a méhszáj... Nyomni hiába nyomtam, semmi nem jött... Amúgy miközben nyomtam, olyan furcsa volt, mintha... nagydolgozni akartam volna, s nem akartam semmi ilyesmit, ezért is feszült voltam, görcsöltem...

A dokim inkább megcsászározott. A baba is már olyan furcsa szívhangot adott, a dokik feje nagyon kétségbeejtő volt, mind vizsgáltak, mintha vmi baj lett volna, persze nekem semmit nem mondtak... Akkor örültem a császárnak... Elaltattak, s nem láthattam egyből születése után... Azóta is szarul érzem magam...

Ezt az egészet úgy bánom ahogy van... Másképp csinálnám. Biztos csak 2 perces jó erős fájásoknál mennék be :)

én talán jobban össze fogom szedni magamt a szoptatás terén. habár az keserített el hogy még 3-ik napon sem jött egyetlen egy csepp sem, pedig elég sokmindent megtettem, de egyre kevesebb eröm volt neki állni szoptatni, majd amikor beindult egy kicsit, iszonyatosan fájt.

de szülés, korház, orvos szuper volt. gátvédelem nálunk alapból jár, de nem mindig megoldható, nálam kellett a vákum is, mert másfél órát nyomtam de nem jött ki.

epidurálist kértem, majd mondták kezdjük a sima popóba fájdalomcsillapítással és az annyit segített hogy mire megjött az altató orvos beadni az ebidurálist már nem is kellett.

Én pont, hogy gyorsabban mennék a kórházba. Nem voltak igazán fájásaim, csak a derekam fájt, de fura érzésem volt, mondtam a férjemnek, hogy menjünk és nézessünk legalább egy ctg-t. Cucc a kocsiban, férj a kocsiban, én még egy utolsót igazítottam a nadrágomon, pukkanás a hasamban, elfolyt a magzatvíz, onnan 3-4 perces rendszeres fájásaim lettek, a kocsit eláztattam.

Ja, és még reggel szólnék a dokinak, hogy induljon, ne délután kelljen jogsihatáron rohannia hozzánk. :D

Hamarabb összeszedném a kórházi cuccomat!

35. héten derült égből villámcsapásként kezdett szivárogni a vizem egy teljesen problémamentes terhesség végén. Cucc még sehol nem volt, úgyhogy idegességemben fele itthon is maradt.

- Nem vásárolok méregdrága stria-ellenes cuccokat, mert nem érnek semmit. Az első terhességem alatt megcsíkosodott cicim meg nem érdekel már. Most olívaolajjal, kézkrémmel, vagy száraz bőrre való testápolóval kenem a hasamat és egyelőre minden OK vele így is (28. hét)

- Most megfogadtam azt a szülésznőt, akit az első szülésemnél ügyeletben kaptam, annyira jó volt vele együtt "dolgozni", remélem a második szülésemnél is minden ilyen flottul megy majd. Megbeszéltük, hogy a kórház lehetőségein belül mindent megteszünk a minél természetesebb szülésért (pl oxi csak ha muszáj, nem sürgetjük a dolgot, gátvédelem mint először, stb.). Fájdalomcsillapítást most sem fogok kérni, és a homeopátiás dolgokat alkalmazzuk a 38. héttől és a szülőszobán is.

- Sokkal határozottabb leszek a gyerekkel kapcsolatos dolgokban: pl ne vágják el rögtön a köldökzsinórt, hagyják amíg leáll a pulzálása. Ne vigyék el azonnal fürdetni/mérni/felöltöztetni, ráér az 1-2 órát, hadd pihenjen, cicizzen, szokja az új világot nyugodtan, rajtam. Utána a kórházban töltött napokon nem fogom kiadni a kezemből, megyek majd vele mindenhová, nem érdekel majd, csúnyán néznek-e rám.