Nem illik a szülészeten ordítozni. (? )

Én bizony jajgattam, könyörögtem a nővérnek, hogy adjanak valammit, de már nem kaphattam. Nem vagyok hisztis típus, a fájdalomküszöböm nagyon magas, de az kemény volt. A vajúdás közben történt ez, nyomás közben valóban nem szoktak kiabálni, mert elveszi a nyomástól az energiát, ezt nekem mondták szülés közben, hogy igyekezzek a nyomásra fordítani mindent. Akkor nem is jött egy hang sem belőlem.

Könnyű szülést kívánok, ha kell, mondjad a magadét nyugodtan. :)

Én az első szülésnél nem ordítoztam vagy ilyesmi,akkor elég jól elvoltam, csak a vége volt nagyon rossz.

A másodiknál viszont nagyon ordíthattam mert anyukám hallotta a szülőszoba előtta folyosón, meg a párom is mondta ki bent volt, hogy elég hangos voltma, de én az égvilágon semmire nem emlékszem belőle,teljes filmszakadás volt nálam is.Úgyhogy nem hiszem,hogy ezt nagyon tudná az ember befolyásolni, főleg ha a fájdalomtól már szinte önkivületi állapotba kerül.És ahogy írod is nem egyforma a fájdalom küszöbünk és vannak nehezebb és könnyebb szülések is.

Nem olvastam el a válaszokat...

Ez nem illik, nem illik kérdése, ennél kicsit több. Azért nem szabad kiabálni szülés közben, mert energiát vesz el tőled és a végére elfogyhat az erőd, mikor a babát ki kell tolni.

Nem beszélek mellé... én nagyon ordítottam szülésnél. Próbáltam visszafogni magam, alapjáraton nem vagyok egy hisztis nőszemély, de mikor éreztem, hogy szétrepedek csiklótól köldökig, azt bizony nehezen viseltem. Szólt a dokim, hogy hagyjam abba a kiabálást, mert a végére nem fogom tudni kitolni a babát, de hál' Istennek, azért csak sikerült. Igaz utána mikor rám rakták azt sem tudtam merre vagyok, majdnem leesett mellőlem az ágyból, még a karommal sem tudtam átölelni, olyan fáradt voltam.

Szóval ezért nem "illik" kiabálni... ja és hogy a többieket se zavarjuk talán. Mi 4-en voltunk a szülőszobán, csupán függönyökkel elválasztva.