Várjátok a második szüléseteket? Vagy féltek tőle?

Több helyen leírtam, de úgy érzem ide pont passzol .

Szóval a 3 órás "sikerszülésem" /nekem az, félre ne értsük :)/alatt sikerült lépről-lépésre megtapasztalnom mindent, és állíthatom, hogy a tolófájások már más jellegű fájdalmak.

Nem is fájdalom, csak az az érzés, hogy préselned kell, és tudatosan irányítani lehet, hogy mekkorát, mikor stb? Vhogy a természet így akarta, hogyha már kifáradunk a vajúdásban, maga a kitolási rész már ne legyen annyira fájdalmas.

Azért is írom, mert vki itt írja, hogy fél magától a szüléstől. Hár azért ne vállaljon császárt inkább...:)

De ami a fontosabb: minden leendő 2. babáját váró anyunak könnyű, szép szülést!:)

Én is nagyon várom, még szűk 3 hónapom van vissza. Szép élmény volt az első is, most a másodikkal még természetesebben tervezek mindent, aztán meglátjuk, hogy alakul.

Amitől félek, az a vajúdás megindulása, pontosabban, hogy mikor kell majd elindulni a kórházba - az elsővel terminustúllépés miatt befektettek, és ott magától meg is indult, de a dokik sem gondolták volna, hogy ilyen "gyorsan" megszülök. A vajúdás sokáig tartott (12 óra), és amikor éjjel kimentem megkérdezni, hogy az órák óta tartó 5 perceseimet komolyan kell-e venni, visszaküldtek aludni. Majd a reggeli vizitnél derült ki, hogy "suttyomban" nyíltam ki a totál zártról hirtelen 4 ujjnyira, onnantól 2 óra múlva le is zavartuk a menetet. Szóval ha ugyan így leszek most is, hogy a semmiből hirtelen lesz szülés, akkor félek tőle, hogy mondjuk a kórházba menet közben szülök majd meg, vagy tudom is én. :)

Meg még félek attól, milyen lesz az élet a két kicsivel (22 hónap lesz köztük). De majd ez is lesz valahogy.