Apás szülés vagy nem?

ajjaj. Az újszülöttet, mi még tán pár perces, "végtermék"-nek titulálni?

A "nem szültem még de ha ott leszek" először essél túl egyen, csak akkor látod reálisan a dolgot, nem fikcióra felépíteni a teóriád. Kicsit olyan az egész, hogy ragaszkodsz a közvetlen családodhoz, jobban mint a párodhoz, valószínű nincs is. A fájdalmat, és szenvedést, úgy értelmezed mintha, elítélendő és büntetendő lenne.

Ha mikor te pl beteg vagy ,influenza vagy szülés, te eltolnád a párod magadtól. Ez eredményezheti, hogy akkor old meg magad és otthagy.

Pasi 34 éves vagyok

Mai napon 2012.01.24.-én 06:45kor megszületett a kisfiam.

Csak annyit a témához, hogy mint korábban írtam. Ott a helye a párnak is és ne hadija magára, mikor szül.

Én ma bent voltam a szülőszobán, mindent végig néztem, ahogy szenvedett, kitágult, a kis feje ahogy előbukkant,ahogy a válla előjött a csípője a kis lábai. Ahogy a kis szájából,nóziából kiszívatták a folyadékot, ahogy kinyomta a méhlepényt, amilyen roncsolást csinált a kisfiunk, ahogy varrták a feleségem. Láttam fejrészről, láttam lábrészről, tiszta vér volt, csúnyán szétrepedt, varrásnál asszisztáltam, fertőtlenítőt öntözgettem a vattákra. És meg kell mondanom életem legszebb napja volt ma. Azt mondják, csodák már nincsenek. Én ma megtapasztaltam, hogy igen is vannak. Elmondhatom, ott voltam a kisfiam első levegővételénél. Engem szaros láncal sem tarthattak volna kint a váróban. S megundorodás? Pf egy anya kimondhatatlan szenvedésen megy keresztül, s nem törődve azzal, hogy megsérül, alakját elveszti. Szóval hatalmas áldozatot vállal. És a legkevesebb tőlük pasiktól, hogy olyankor mellette legyünk, segítsünk, vízes kendővel töröljük meg izzadt homlokát, arcát. Ez a minimum. Igen is az anyákat maximálisan tisztelni kell, feltétel nélkül tisztelni, nem megundorodni.

Na befejeztem és indulok a kórházba babázni. További szép napot mindenkinek :)