Volt rajtam kívül egyáltalán valaki aki kiabált szülés közben?

én voltam az utolsó hozzászóló a linkelt kérdésnél.szerintem én azért nem kiabáltam,mert féltem.rámszol a szülésznő,hogy ha jönnek a toló fájások és nyomnom kell,akkor szorítsam össze a fogam és ne nyissam ki ha lehet és csukjam be a szemem.és mint engedelmes kislány én igy tettem.meg persze totál be voltam...,hogy mi lesz.

nálam a kitolási szakasz 30 perc volt kb,tolást nem tudom,mert nem számoltam,de sokat nyomtam az biztos.ja és a férjem kezét lapogattam.

A táguláshoz kaptam oxitocint. Előtte röhögcséltem, meg hangoztattam, hogy ez nem is vészes...aztán nagyon gyorsan nagyon erős fájásaim lettek, pikk-pakk kitágultam. Nyöszörögtem meg sóhajtoztam, a férjemet suttogva kértem, hogy menjünk haza, alszok egyet és másnap folytatjuk. (És ezt halál komolyan gondoltam). A kitolás gyors volt, 2. tolofájásra, 3. nyomásra megszületett a lányom. Egyszerűen nem bírtam hang nélkül nyomni, életemben nem fejtettem ki ekkora erőt, mindent beleadtam, így sikerül csukott szájjal morognom, mint egybolhás kutya.

Én nem tudom azt elképzelni, hogy valaki teljesen csendben nyom, hiszen akkora erő kell hozzá...

9-es vagyok.

Na igen a kézzel tágítás...

Akkor sírtam, meg próbáltam a doki kezét ellökni, mire csúnyán nézett rám, na akkor bedühödtem, és mondtam neki, h talán szólhatott volna, h mi lesz.

Akkor még nem szültem, csak túlhordtam, befektettek, és kaptam egy méhszájlazító tablettát, amitől másnap a dokit idézve "lesznek fájdogálások". 4 órán belül megszültem.

Senki nem hitte el nekem, h ezek nem jóslók, a szülésznő kicsit megdöbbent, mikor végre 2 órával később megvizsgált, és kérdezte, h mennyire voltam kitágulva, mondtam, h egy ujjnyit, mire ő, akkor szólok az orvosnak, eltűnt a méhszáj.

Kicsit elkanyarodtam, de szóval az nagyon fáj, ha kézzel tágítanak, a doki azt mondta, h kicsit rásegített a tágulásra, hát köszi szépen...

Olvasom itt a kommenteket. Első babánál az ember azt se tudja, mi vár rá. Az oxytocin beadása szinte minden esetben egy nagyon gyors tágulást eredményez, nagyon erős fájásokkal. Ezt elfelejtik közölni, nem is csoda hogy egy vajúdó elkezd "bepánikolni" és sírni meg zaklatottá válni. (tapasztalat, nem elmélet). A kézzel tágítás ugyanez. Nem mondanak semmit, csak "na fájás van? akkor felnyúlás!" , és kész. Szegény ember lánya meg már a falat kaparja. (szintén tapasztalat).

2 . babánál is nehéz a rákészülés, van akinek könnyebb-van akinek nehezebb. Egy jó nődoki vagy szülésznő nagyban tudja segíteni az ellazulást, csak ez nem mindig jön össze....