Volt rajtam kívül egyáltalán valaki aki kiabált szülés közben?

Nem ettől függ a minta szülőség...

Én nem kiabáltam, az elsőnél nyöszörögtem (állítólag, én nem emlékszem), de a második szülésemnél belebokszoltam a vajúdás alatt a férjembe ("neked is egy kicsit fájjon" felkiáltással).

Nem tudok rájönni, hogy mitől függ, hogy kiabálunk, vagy nem. Az első 2 gyereknél hangom nem volt, a harmadik szülést konkrétan artikulálatlanul végigüvöltöttem. A negyediknél és az ötödiknél csak a beszédhangom lett jó erős, kiabálva kommunikáltam a férjemmel. Hozzá kell tennem, kb. egyforma szülések voltak.

Túl sokat nem is kell agyalni ezen, ha kiabál az ember, hát kiabál. Talán annyi a trükk, hogy ha elkezded, nem tudod abbahagyni:)

Az első vagyok, első gyerekemnél a kitolás vagy 40 perc volt (kiabáltam akkor is egyszerűen nem bírtam uralkodni a hangomon így inkább hagytam hagy jöjjön ki mert több energiámba került volna "viselkedni" és inkább a feladatra akartam koncentrálni).

A másodiknál a kitolás konkrétan 10 perc ha volt és ott is kiabáltam. Szóval nálam semmi összefüggés.

Kb 6 nyomásra lett meg, az elején annyira bepánikoltam, h kiabáltam, tök normálisan szóltak, h így nem fogom hallanai, ha kérnek tőlem valamit.

Amikor meg kijött a gyerek, viccesen mondtam, h nyugodtan ordibálhattam volna, mert teljes kuss volt végig, senki egy árva szót sem szólt, h pihegjem el, vagy, h egy fájás alatt kétszer nyomjak, vagy bármit mondhattak volna, de semmi nem volt :)

Énn abbahagytam a kiabálást, de nem a fájdalomtól kiabáltam, hanem mert akkor jöttem rá, h a gyerek ott ki fog jönni, és nagyon beijedtem.