Kinek mennyire fajt a szules vagy mar nem is emlekeztek ra gondolom ha tenyleg annyira fajna nem szulne senki tobbszor 38 hksm?

Mindenki fél,ha előtte nem,akkor majd ott helyben,ez normális,attól még nem lesz kellemes,sem fájdalommentes,mert ez igenis egy fájdalmas kínzó dolog,de a nők évezredek óta szülnek és kibírják.Kérdező is ki fogja.Szerintem az ember lehetőség szerint nézzen szembe a dologgal,ne áltassa meg hitegesse magát,ez az én véleményem.

Meg persze az,hogy mindezek mellett megéri,de még mennyire hogy meg!

Nekem könnyű szülésem volt, és arra is készültem, mert Anyukám és a nővérem is könnyen szültek. Úgyhogy a félsz helyett inkább a kíváncsiság dolgozott bennem, hogy na milyen is lesz ez valójában. Persze azért 3-4 hónapig kirázott a hideg, ha visszagondoltam rá, de ez elmúlt. Másfél éves a fiam és április elejére várjuk a tesót. Már nagyon várom magát a szülést, komolyan!

Én azt mondom, rengeteg múlik a hozzáálláson. Ne arra koncentrálj hogy fájni fog és az húdeszar. Hanem arra, hogy minden egyes fájás közelebb visz a végeredményhez, ez szükséges velejárója a folyamatnak, örülni kell neki (és markolni a matracot, harapni a párnát :)). Hajrá!

Tőlem mindig kérdezték,-na,félsz a szüléstől?-mondtam ,nem hiszen nem tudom hogy milyen lesz.

Inditották,nehéz volt,de például néha az sem jutott el a tudatomig hogy ott van a párom is,annyira "rákényszerített "a testem hogy a szülésre koncentráljak.És ez benne a "szép",hogy meg tudod csinálni,és lesz egy gyönyörű babád:-))

Az 5-ös válaszolót egyáltalán nem értem. Lehet hazudozni, de mi értelme? A nagy átlagnak igenis rettenetesen fáj.

Én is a nagy átlag része voltam. Inkább izgultam, mint féltem, amikor a szülésre gondoltam. Gyors lett, komplikáció mentes, de akkor ott puszta kézzel leszedtem volna a csempét a falról annyira fájt. A végén kiestek dolgok, a páromat kérdezgettem erről-arról.

Kedves kérdező! Az agy annyira jól van összerakva, hogy a szülés után pár hónappal/évvel már nem fogsz "úgy emlékezni" a fájdalomra. Még csak fél éves a kislányunk, de már csak annyit tudok, hogy nagyon nagyon fájt. Magát a fájdalmat és az érzést nem tudom felidézni. Ha feltudnám, lehet többet nem mennék. Ennek ellenére nem rég teszteltem pozitívat és érkezik hozzánk a tesó. Nagyon várom az egészet, de legfőképp a szülést!!! Nekem tényleg életem egyik legfelejthetetlenebb és leggyönyörűbb napja volt! Szeretném újra végigcsinálni, a fájdalommal a könnyekkel a z eufóriával együtt (amit a végén éreztem, mikor kibújt az Angyalkánk!) Fel a fejjel, menni fog!

Nekem is kiestek dolgok.

De utánna meg annyira jó,tele vagy adrenalinnal,szerintem egy maratont letudtam volna futn i szülés után annyira boldog és büszke voltam :) szóval az agy,és az ösztön csodákra képes!

Nagyon fájt(bár nekem nem tartott sokáig),az sem izgatott,hogy kik vannak ott,csak a testemre tudtam koncentrálni!A legtöbbször általam kimondott dolog az volt,hogy nem bírom tovvább!...

De mikor kicsúszott a kis teste...ésminden fájdalom elmúlt,szerintem én voltam a legboldogabb a világon!És mikor megöleltem,azt súgtam a férjemnek,hogy ezt még át akarom élni!10 perccel a szülés után...Most is pityergek...

Apocakomban a tesó,és azt az egyet sajnálom,hogy az utolsó gyerekünk!

Szóval pokolian fáj,de amit utána éreztem,azsemmihez nme hasonlítható...Öröm, erő, büszkeség (terméészetesen a kislányomra is, hisz együtt csináltuk)Tele voltam energiával...Életem ediggi legszebb napja ez volt!