A baba apjával vagy a nővéremmel szüljek?

Erről nem a kismamának kell döntenie, hanem a kismamának és a kispapának együtt. Mit mond a férjed? Ő mit szeretne?

Nálunk bent volt apuka, és abszolút nem bánta meg (én sem), azóta mindenkinek javasolja, hogy legyen bent. Mindkétszer ő vágta el a köldökzsinórt. Nem undorodik tőlem, hanem még jobban szeret mint előtte.

Első körben megkérdezném az apát:))) Ha nem lenne bent szívesen, jöhet a nővér.

Férjemnek nagy élmény volt, hogy ott lehetett, ki nem hagyná. Ha egy apa megundorodik, mert odanézett... háááát. Ott vmi nem volt kerek és erre fogja.

Nekem nem volt segítség a férjem jelenléte, de miatta örülök, hogy ott volt. Mondjuk más jelölt se volt.

Nem muszáj egyiket sem választanod! De ha mégis akkor az apukát. Ő a gyerek apja,vele hoztad létre nem a nővéreddel. Neki van inkább joga ott lenni. Persze csak ha ő is akarja,mert kényszeríteni nem lehet!

Nem hiszem ha elvágja a köldökzsinórt,akkor pont oda fog nézni,ha meg e miatt megundorodna,én elgondolkodnék rajta. Meg kell vele beszélni,és úgy eldönteni hogy megy e. Mert gondolom ő is tisztába van vele hogy a szülés vérrel,és fájdalommal jár!

Ha párod ott akar lenni, akkor legyen ott ő szerintem. Ha nem akar ott lenni, akkor a nővéredet vidd be magaddal, már ha akarja.

Párom volt velem, és azt mondja neki nagy élmény volt, nem hagyta volna ki. De ha nagyon nem akart volna bejönni velem, akkor szerintem anyukámat vagy barátnőmet hívtam volna (nincs nővérem).

Én is agyaltam rajta, hogy nem a férjemmel fogok szülni, hanem egy kedves nőismerősömmel. A férjem sem bírja a tűket, de érdekes módon, amikor ott volt, nem érdekelte. Csak a kezemet szorongatta és szerintem jobban izgult mint én. Effektíve segíteni nem tudott, végülis ebből a szempontból lehet előnyösebb egy már szült nő segítsége, mert tudja, mondjuk kitolás közben hogy támassza meg a hátadat.

Amikor végre a kitoláshoz értünk, akkor - mint utóbb bevallotta - előrehajolt és végignézte ahogy megszületett a fiunk (én nem vettem észre, csukva volt a szemem :)), utána meg azt mondta, hihetetlen volt és rettentő büszke volt rám. Amúgy nekem kb nem sokat jelentett hogy ott volt, annyira el voltam foglalva a folyamattal, de utólag örülök neki, hogy ő is a részesévé válhatott.

Azt gondolom, hogy ha csak azért nem vállalnád be Apát, merthogy megundorodik tőled, ha meglátja a szétgyötörd alsó feledet, az butaság, ott akkor tényleg valami baj lehet a pasival, vagy a kapcsolattal, ha ezt eredményezi. De ha te úgy érzed, feszélyezne, ha ott lenne, akkor beszéljétek meg, de mindenképpen együtt, nehogy rosszul essen neki, hogy úgymond kizárod ebből az élményből.

Szia!

Az én férjem sem akart bejönni. Aztán azt mondta, hogy jó, de a "véres résznél" kijön. Aztán azt, hogy bent marad, de "ARRA" még véletlenül sem néz. Aztán persze velem "szemben" állt és közvetített ("Már látom a fejét! Már látom a fejét!")

Akkor sokalltam be, amikor 2 nappal a szülés után elkezdte sajnálni, hogy nem volt nála videokamera! Akkor tömören és velősen csak ennyit tudtam mondani neki (fájó gátsebbel és éppen bedurrant cicivel): ANYÁÁÁÁÁÁD!!!!

én annyit tudok csak elmesélni, hogy számomra elképzelhetetlen lett volna a férjem nélkül. rengeteget számított a jelenléte, segítsége. jó, hogy "közösen szültünk", jobban éretette, miből kell felgyógyulnom utána, miért fontos a 6 hét gyerekágyas időszak.

egyátalán nem undorodott meg semmitől (pedig bennünk is volt félsz), kifejezetten izgalmas volt minden pillanat a szülés alatt.

babával is egész más volt így a kapcsolata, hogy látta, milyen nagy munkát végzett és a karjában tarthatta 1 órát ahogy kibújt, ott kezdődött a kölcsönös szerelem.