Nem érezzem magam rossz anyának? Sokan cseszegetnek ezért, miért?

Nem élveztem a terhességet. 6 hónapig szinte mindentől hánytam, alig volt valami amitől nem, utána lumbágóm lett a a derekamban, feküdni sem tudtam, szinte végig kellett ülnöm a terhességet. Ez később a csípőmre is kiterjedt, ami most, egy év után is fennáll.

A vajúdás borzalmas volt a számomra. Hánytam, sétáltattak, mikor járni sem bírtam szinte a fent említett okok miatt. Epedtem, de nem adtak inni, pedig szédültem már.

A magzatvíz mekóniumos volt, megakadt a szülés, utána fájásgyengeség és egyéb okok miatt császárra került sor.

A tejem időben indult meg, 5 hónapig szoptattam.

Anyukámon kívül mindenki szemében szálka vagyok, mivel alapvetően nyílt a természetem, és merészeltem NEM szégyelni azt, hogy nem bírtam természetersen megszülni a lányom.

Pont most volt, hogy egy régi ismerős kiírta egy közösségi oldalra, hogy micsoda csoida a szülés és milyen szörnyű a császár. Válaszoltam, hogy szerintem a császár szükséges rossz, továbbá hogy a terhesség nem éppen a varázslat mindenkinek. Na erre rámrontottak a "véranyák", hogy ők nem lennének erre büszkék, meg, szégyeljem magam, hogy a csodát szörnyűségnek titulálom. Volt aki az írta(bemásolom)

"Aki nem szülte meg a gyerekét, az soha nem lesz igazi anya!"

Ez azért eléggé fájt!