Nem érezzem magam rossz anyának? Sokan cseszegetnek ezért, miért?
Nem élveztem a terhességet. 6 hónapig szinte mindentől hánytam, alig volt valami amitől nem, utána lumbágóm lett a a derekamban, feküdni sem tudtam, szinte végig kellett ülnöm a terhességet. Ez később a csípőmre is kiterjedt, ami most, egy év után is fennáll.
A vajúdás borzalmas volt a számomra. Hánytam, sétáltattak, mikor járni sem bírtam szinte a fent említett okok miatt. Epedtem, de nem adtak inni, pedig szédültem már.
A magzatvíz mekóniumos volt, megakadt a szülés, utána fájásgyengeség és egyéb okok miatt császárra került sor.
A tejem időben indult meg, 5 hónapig szoptattam.
Anyukámon kívül mindenki szemében szálka vagyok, mivel alapvetően nyílt a természetem, és merészeltem NEM szégyelni azt, hogy nem bírtam természetersen megszülni a lányom.
Pont most volt, hogy egy régi ismerős kiírta egy közösségi oldalra, hogy micsoda csoida a szülés és milyen szörnyű a császár. Válaszoltam, hogy szerintem a császár szükséges rossz, továbbá hogy a terhesség nem éppen a varázslat mindenkinek. Na erre rámrontottak a "véranyák", hogy ők nem lennének erre büszkék, meg, szégyeljem magam, hogy a csodát szörnyűségnek titulálom. Volt aki az írta(bemásolom)
"Aki nem szülte meg a gyerekét, az soha nem lesz igazi anya!"
Ez azért eléggé fájt!
Aki olyat mond, hogy a császár miatt soha nem leszel igazi anya, az nagyon beszűkült látókörű és buta. Aki ennyire nem lát túl az orrán, annak nem lennék a helyében.
Ítélkezni baromi egyszerű, de benne lenni egy adott helyzetben tök más. S míg te tapasztalatból tudod, hogy milyen egy császár, addig azt is tudnod kell, hogy ez többet ér, mint egy ítélet, amit egy ostoba ember hajtogat.
Annyi mindentől lehetnénk rossz anyák, de ez leginkább azért van, mert azt hisszük azok vagyunk. Mert egy vadidegen beszól és a szívünkre vesszük. Én is ilyen vagyok, csak tudnám miért!!! Miközben azt tudom, hogy nem kell ezekkel a hülye megjegyzésekkel foglalkozni, és hogy akkor is szeretném a lányomat, ha az orromon vették volna ki. S akkor is én lennék az anyja, és neki akkor is én lennék a legjobb.
Túl sokat lelkizünk, és túl sokat agyalunk mások megjegyzésein, miközben ezzel elbarmoljuk a saját - hidd el - tök normális életünket.
Első 4 hónapot végighánytam, volt 1 hónapom, amikor tökjó volt, a 6. hónapban azonban kórház- vizesedés, magas vérnyomás- 3x feküdtem emiatt kórházban, mikor a 38.héten szivárgott a magaztvíz, amit nem vettek észre, hiába mondtam, mindegy, egy éjszakán át szivárgott, majd reggel mégiscsak igazat adtak nekem a kórházban, hogy jé, tényleg (ekkor már a saját orvosomat hívtam be).
Megindították a szülést, nem részletezem tovább, 7 óra vajúdás (oxitocint 3x emelték), kézzel tágítás, semmi, leesett a szívhang---------> császár!!
Már hulla voltam akkorra. 7Több, mint 7 órahosszát vajúdtam a semmiért.
Kiderült, ha természetesen szültem volna meg, -az orvos szavaival élve- az"VÉGZETES lett volna". Teljesen az arcában volt a köldökzsinór, ráadásul úgy, hogyha megszülöm és kibújik a feje, nem tudták volna átemelni rajta a zsinórt, még az orvosom is beleborzadt,a hgy elmesélte, de nem is mondta tovább, csak megnyugtatott, hogy jól van ez így.
Úgyhogy végülis örülök, hogy császár lett a vége, de persze már megváltás lett volna, ha ennyi szenvedés után ki tudott volna bújni szépen.
De nem így lett.
És szerinted ez rajtam múlt?? Mit meg nem adtam volna -mint minden más anya is- hogy szép, gördülékeny, gyors és könnyű világrajövetele legyen a fiamnak.
Most 6 hónapos lesz, és a környék legnyugodtabb babája!:) Nagyon büszke vagyok rá!! És imádom!
Hogy milyen anya vagyok? Hát azt csak a környezetemben lévők tudnák elmondani, természetesen a tőlem telhető legjobbat megteszek mindenben.
Teljes értékű anyának érzem magam, sőt!!!
Gondolj bele!! Te meg én és aki még hasonló nehézségeken van túl, teljesen másképp értékel ezentúl mindent!
És ha azén pici fiamat bárki bántani merné!
Azt hiszem válaszoltam volna valamit erre a facebook comment-re, de azt nem tette volna zsebre, sőt!! Megosztottam volna, hogy mindenki lássa milyen bunkó! Talán még egy körkérdést is megért volna.
Bocsi a kisregényért, tudnék még írni.....:D
ma 11:58 vagyok.
Én kérek elnézést, hogy válaszoltam. Nem értem, hogy miért kell lepontozni. Bocsánat. Többé nem írok meg semmit jószándékból és őszintén itt, mert nem lehet.
Bocsánok!
Nem olvasom a hsz-kat, de egyet írok: a császár éppolyan szülés, mint a hüvelyi.
Első babámnál 16 órát vajúdtam, és megváltás lett volna a csaszi. De nem, megszültem "természetesen", kínlódva, kiszolgáltatottan, mert a baba már a szülőcsatornában volt, csak elfáradtam és nem tudtam kinyomni
Továbbá nagy tévedés az is hogy a csaszi a könnyebb út. Leginkább sürgősségi császár van, ahol a baba élete a tét, nem "csak úgy" vagdosnak. (Vagy orvosi javallatra pl. 2. császár).
Minkét terhességemet (főleg a 2-at) -leginkább a vége felé- én tényleg terhes létnek éltem meg, nem szégyellem, már minden bajom volt. Örülök, ha vki 9 hónapig szárnyal, én nem tudtam.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!