Nem érezzem magam rossz anyának? Sokan cseszegetnek ezért, miért?

Szia!

Tőlem mindenki azt kérdezte, amikor terhes voltam, hogyan szeretnék szülni: hüvelyi vagy császár? Mindig azt válaszoltam, hogy hüvelyi, mert az már bajt jelent, ha császározni kell. DE: szerintem te is ugyanúgy SZÜLTÉL!!! Ha velem annak idején közli az orvosom, hogy mekóniumos a magzatvíz, visítva követelem, hogy toljanak műtőbe!

Az egyik életfilozófiám, amit szerintem nyugodtan vegyél át: ne csak azt nézd, hogy mit mond, hanem azt is, hogy ki mondja! Ha olyan mondja, aki véleménye egyáltalán nem érdekel, akkor nagy ívben... nem törődök vele!

Arra meg, hogy "aki nem szülte meg a gyerekét, az soha nem lesz igazi anya", csak annyit, hogy hány anyának-nevezett-valaki dobta már ki a kukába csecsemőjét, míg más, aki nem szülhet, így "nem-anya", csodálatos anyuci! (Valahol olvastam egy örökbe fogadott kisgyerektől: engem anya nem a pocakjában, hanem a szívében hordott ki...)

Én meg már kétszer is császárral szültem, és abszolút nem érdekel, mások mit gondolnak. Én tudom, miért történt, és tudom hogy most ezért van életben a lányom és a fiam, és én is. Az első után kicsit rosszul estek a pofavágások, lesajnáló tekintetek, beszólogatások, de ma már rutinosan nem érdekel. Imádom mindkét gyerekemet, és semmit se bánok. Ha másképp alakult volna, akkor úgy lett volna. De ha azt mondanák, hogy újra végig kell csinálni, akkor mindkettővel császárt akarnék, nem kellene félnem, hogy mi lesz velünk, örülök, hogy létezik ez a műtét!:)

Ahogy valaki írta, az anyaság a szüléssel csak elkezdődik...

Nekem egy lányom van akit császárral szültem így a hüvelyi úton való szülésről nem tudok nyilatkozni.

De váltig állíthatom, hogy inkább a császár, mit például a fogó vagy a vákum használata. Én úgy voltam vele, hogy én mindent kibírok a gyermekemért de az ő buksijához senki ne nyúljon ilyen eszközökkel. Én több mint 12 órát vajúdtam, azt tudom, hogy milyen az. 2 órán keresztül küzdöttem sikertelenül, hogy kibújjon a babám, de ő valamiért nem akart kibújni. Azt mondják az okosok, ha a baba nem akar kibújni annak mindig oka van.

Én nem érzem fél anyának ezért. Már egy éves a lányom.

Kedves Kérdező! Annyi ilyen "kritizálnak/leszólnak"-történetet olvastam már, de soha sem akartam hozzászólni. Mostmár azonban kell.

Elképedve állok az előtt az ősbutaság előtt, amellyel egyesek a szülés kérdéséhez viszonyulnak. Kik azok, akik a szájukat húzzák, fanyalognak, sértenek téged és másokat? Azok, akikbe beleszuggerálták, belenevelték/verték, hogy attól nő a nő, ha engedelmesen, - még jobb, ha mazochista módon - átél egy embertelen szenvedést (nem kér EDÁ-t, sem mást) - mert nőnek lenni kötelező..kín. Egész életen át. (Lásd: hallgatni minden gyalázatról, erőszakról..mert az asszony köténye sok mindent eltakar.) És akkor jönnek ezek a szegény..nőstények, mert nem tudom már, hogy nevezzem őket. Jönnek, hogy: "bezzeg én! Én NŐ vagyok, mert félig belehaltam..megtettem, amit vártak tőlem, amire ráneveltek!! - de bezzeg te! Téged "csak" megműtöttek..nem vagy anya, se NŐ." Irgalom atyja, ne hagyj el! Ahelyett, hogy követelné, ami jár: fájdalomcsillapítást, emberi szót és bánásmódot, ő azzal henceg, hogy alávetette magát a legrosszabbnak. Attól aztán ANYA. Hát nem. Nem jobb, mint egy teveszámba se vett szaudi-arab asszony - az is a középkorból. És erre büszke is, a szerencsétlen.

Félreértés ne essék: NEM a fiziológiai (hüvelyi) szülésmódot megtapasztalt, vagy azt preferáló nőtársainkról van szó. CSAK és KIZÁRÓLAG a "nemvagyanya-bezzegén"-tipusú (megismétlem): nőstényekről. Ezek nem gondolkodó emberek. Szót se kell vesztegetni rájuk.