Anyukák! Emlékszik valaki a vajúdás fájdalmára?

És még annyit, hogy amikor kibújt, az egyáltalán nem fájt, a gátmetszés sem és az összevarrás sem! Tehát csak maga a vajúdás. Mindenki azt mondta, hogy így meg úgy fog fájni a gátmetszés, meg a varrás, annyit éreztem csak, minta sebfertőtlenítővel öntenék le egy sebemet, és az csíp.

november 10.-én szültem a harmadikat, szóval, nekem ez friss élmény nagyon. Az első két szülésemből kifolyólag oltári fájásokra számítottam. Ehelyett, "kényelmesen " elvoltam. Fájt-fájt, de nem annyira, hogy ordítsak. Ráadásul, olyan gyorsan tágultam, hogy gyorsan, oxitocin nélkül, gátvédelemmel sikerült megszülnöm. Hála a szülésznőnek.

Nem tudom felidézni magát a fájdalmat, de az emlékek alapján, hogy nem bírtam ki jajjveszékelés nélkül, hááát... Kihagynám, pedig még szeretnénk kistestvért

Nekem a varrás is fájt mert nem adtak több fájdalomcsillapítót, hiába mondtam, hogy nem hatott.

15:30as válaszolónak csak annyit szeretnék mondani, hogy az elején még nem fáj annyira. Egyre fokozódik a fájás erőssége és hossza. Azt hiszem neked a "java" kimaradhatott. De egy percig se sajnáld

Igen, emlékszem. Meg akartam halni. :(

A 18:22-esnek.Miért mi jön a szülés után???????????????

Hát csak azért mondtam, mert ugye a szülés vajúdással együtt nem tart 1 napnál tovább, mert mindenki ettől fél. Utána sokkal többet izgulhatsz (egy életen át), ha beteg, ha sír, eleget eszik-e, éjjeli felkelések, stb. A babázás elejére gondoltam, főleg első babánál, mégha egy kisangyal is (mint az enyém), azért agódtam én is mindenen. Erre gondoltam, hogy kutya fasza a szülés ezekhez képest.