Kismamik, mennyire vagytok megijedve a szüléstől?

Nos, a szülés az ilyen, talán jobb is, ha felkészülsz rá. Viszont gondolj mindig arra, hogy ez az egyetlen olyan fájdalom, aminek értelme van, hiszen minden fájás a babádhoz visz közelebb....

Én is félek, pedig már a harmadikat várom, tudom, mire számítsak, de amikor ott van az ember, akkor már nem számít semmi, az sem, hogy fáj, a baba fog számítani, aztán amint kibújik, el is felejtesz mindent egy csapásra. :-)

Szép szülést kívánok neked!

Különbözőek vagyunk. Nem tudom mit hallottál, de nem törvényszerű, hogy valaki ordibáljon. Egész konkrétan nem is nagyon érdemes, mert az energiát kár ordibálásra pazarolni, tényleg.

Én akkor hallottam a szomszédos szülőszobából furcsa artikulálatlan kiabálást, amikor én már megszültem, és a szülőszobán feküdtem megfigyelés alatt.

Szóval mindegy mások hogy csinálják, Te majd csinálod úgy, ahogy Te tudod.

Én is a harmadikat várom, és izgulok, mint mindig, szerintem ez normális. Én azok táborába tartozom, aki nem gondolja, hogy a baba mindent feledtet, én emlékszem sok mindenre, ami történt, mégis szépnek találom, a fájdalommal és minden nehézségével együtt.

Szép szülést!

Én a másodikat várom, de nem félek!Nekem az eéső maga volt a csoda...Nem volt hosszú 3 órát voltam kórházban, igaz itthon tartott egy ideje...De az olyan jó volt itthon Apával :)Szóval én sokkal rosszabbra számítottam!Remélem ez is ilyen jó lesz! :)

Fájt, voltak olyan pillanatok, mikor azt hajtogattam nem bírom tovább...De szerintem ezt mindenki érzi így!De mikor kell olyan erőt kapsz...

Kívánom, hogy csodás élményed legyen! :)

De amúgy 12 hetesen nekem is a kórházba kellett az elsővel menni, és a szülőszaba előtt a folyosón lehetett hallnaai ami odabent van!Reszketett a lábam...A dokim azt mondta, nme MINDENKI szül így, sőt...

Amikor szültem a mellettem levő csaj is ordibált... :( Én szóltam rá, kb ugyanott tartottunk, engem akkor ált kizökkentett, de nekem eszembe sem jutott kiabálni!Én úgy éeztem erőm sincs hozzá, meg feleslegesnek is tartom így utólag is!De nem vagyunk egyformák!

Szóval felejtsd el (próbáld meg) és éld át a sajátodat!Csak magatokra figyelj, tapasztald ki Neked hogy a legkényelmesebb vajúdni, és ahhoz ragaszkodj!

Minden jót kívánok, jó egészséget!

23 hós kislány és 14 hetes pocakbabi anyuja

Én pl csendben vajúdtam.

Pedig tudtam volna kiabálni, de nem tettem,minek?

Ne ahoz mérd a te dolgaidat, hogy más milyen? Lehet,hoyg az a nő aki épp vajúdott "elsírja magát" egy méhcsípéstől is, nem? Nem tudhatod.

Ne félelmekkel és aggodalommal készülj a szülésre, mert akkor eleve bevonzod magadnaka rossz hangulatot.

Menj várakozásssal szülni, és nézz mindig előre, amikor fáj - közhely ugyan - de arra gondolj,hogy ennek is vége lesz egyszer, és méghozzá milyen klassz vége!!! Megszületik a babád.

A szülés fáj, de ki lehet bírni, és nem kell tőle félni.

Én most a második terhességemnél félek, míg az elsőnél nem féltem.

Nagyon nehéz, de szép szülésem volt, a komplikációk és az elhúzódás ellenére.

Most sem kimondottan a szüléstől vagy az azzal járó fájdalmaktól félek, hanem attól hoyg tudom most nagyon nagy lesz a babám, és őt féltem. De ennyi.

Viszont örömmel megyek szülni, mert szeretném már a karhjaimban tartani, szeretném ha már velünk lenne kint és nem csak a pocakomban hordva.

Minden jót neked és könnyű szülést kívánok!

Ui: nekem pl az RENGETEGET segített,hoyg mindent elolvastam ami létezett szülés témában, és a jó és a rossz történeteket is. Van aki a rosszat nem bírja, de én megerősödtem tőle, úgy éreztem, felkészült vagyok, és így minden pillanatban tudni fogom épp hol tartok, mi történik velem, és mit miért csinál a doki meg a szülésznő. Ez adott egyfajta magabiztosságot!