Szüléstörténetekre volnék kíváncsi, írtok nekem röviden?

3 -ról tudok beszámolni,egyszer sem volt ott az apuka.

1. 2007.03.31. (40+3hét) hajnali 2:17 (pisilésből indultam vissza az ágyba),amikor egy halvány mensi szerű görcsöcskét éreztem.Azt gondoltam,hogy jósló. 10 perc múlva (már az ágyban) jött még egy enyhe fájás,közben éreztem,hogy megrepedt a magzatburok,folyni kezdett a víz. Ébresztettem a párom,Ő nagyon édesen percenként kérdezgette,hogy hívja e a mentőket,mit csináljon... Megmosdottam- akkor még nem volt kész a fürdőszobánk,és lavóros megoldás volt-,majd furcsán néztem a fejemből,mert még mindig enyhe görcsöcskék voltak,és nem 10 percenként,hanem 3-5 percenként. Akkor szóltam,hogy hívja a mentőt,mert össze vissza jönnek a "fájások". (Hát,igen aki először szül életében,az nem igazán van tisztában a dolgokkal!) A mentő jött is hamar,a leendő apuka kocsival jött utánunk. A mentős feszt kérdezgette,hogy van e fájás,de nem volt,viszont rettentő kényelmetlen volt ülni! -először szültem,így nem tudtam,hogy azért volt olyan kellemetlen ülni,mert a kisasszony sietett kifelé.

A kórházban,ahogy felértünk a szülészetre,nagyon gyorsan felvették az adatokat- közben átöltöztem a kórházi "köntösbe",majd irány a szülőágy,jöttek a tolók. Hajnali 4:14-kor született meg az első leányzónk. :-D (3130g, 52cm) Persze gátmetszéssel. Fogadott doki nem volt,az ügyeletes kómás fejjel látott el. A szülésznő eközben jól letolt,hogy miért nem mentünk hamarabb.

2. 2009.07.02. (41+0hét)(erre már nem emlékszem ennyire pontosan,mert előtte 2 nappal kórházba lettem zavarva,mert csendben nyílt a méhszájam,a kiírt időponton is túl voltunk,és a kicsi lányom beszólt a nőgyógyásznak...)

Hajnali 5 után kicsivel jöttek 5 percenként a fájások,amik megint nem fájtak jobban,mint az első szülésnél. 7-kor volt az Nst,az nem mutatott semmit,pedig akkor már valamivel intenzívebben éreztem az 5 perceseket! Vissza mentem a szobába,ott nagyjából 3 percenként jöttek a fájások,amikor szóltam a dokinak,aki azt mondta,hogy "ez csak keménykedés". Nem sokra rá már percenként jöttek a fájások,fél órán keresztül,mire végre mehettem a szülőágyra. Ott azonnal burkot repesztettek,teljesen nyitva voltam és rögtön jöttek a tolók. 8:48-kor született meg a kicsi (2980g, 51cm). Szintén volt gátmetszés,csak ezúttal nem hatott a varrás alatt az érzéstelenítés.

3. 2011.09.12. (40+0hét) Hajnali fél 3 (amikor felkeltem,mert a kisebbik gyerkőc rosszul aludt,és vissza feküdtem),jött az első fájás. Ez sem volt vészes,inkább csak kellemetlen. Nagyjából hajnal 5-ig össze vissza jöttek a fájások (10,14,8,15,12,8,10... percenként) ezért nem is foglalkoztam vele. Majd 5 után beállt 6 percesre (miután a párom elment dolgozni). Gondoltam,még van időm. Felébredtek a csajok,egyből 2 percesek lettek! Hú,gyorsan telefonáltam apósomnak,hogy rohamban jöjjön, gyorsan hívtam a mentőket. Mire ide értek,már tolófájások voltak... Na,nem kell izgulni,kaptam a mentőstől a leb.szást rendesen,hogy "járt maga iskolába!?,ilyenkor kell már szólni?!"stb. Após még akkor sehol nem volt. A mentőben megszületett reggel 6:40-kor a harmadik lányunk. :-D (3340g,51 cm) Mire felsírt,addigra após is ideért. A magzatvíz nem volt tiszta,szóval tudta a kis Mügyűröm,hogy mikor kell kibújni! :-D

Hjajj,de jó volt vissza emlékezni!!

Köszönöm Neked Kedves Kérdező,hogy feltetted a kérdést!:-D

Üdv: Friss 3 gyerkőcös.

Szia!

Én még csak egyről tudok beszámolni, de úton van a második is! :)

Apás szülésre készültünk természetesre!31 hetesen nagyon furán éreztem magam egyik este a párom még nem volt otthon!Figyeltem az órát fél óránként bekeményedett a hasam, és iszonyú hasmenésem volt!Szóltam apának hogy merre van, mert azthiszem baj van...És mivel pont a ház előtt haladt kocsival én csak leszaladtam és mentünk a kórházba, mert a dokim nem vette fela telefont!Hál istennek ez csak a főpróba volt mert infúzióval vissza tudták tartani! :)De kórház lett 2 hétig!és elvékonyodott a méhnyak, és kinyíltam 2 ujjnyira

Majd kijöhettem!ÉS a kisasszony bírta is 39+4 hétig! :)

1:29-kor görcsre ébredtem, majd 5 perc múlva még egy és így tovább, de nem nagyon stresszeltem, mert tuti jósló hisz nem kaparom a falat, nem sugárzik sehova még meg sem görnyedek!A párom em keltettem mert szegényt már annyiszor felzavartam feleslegesen...3-kor 3 percesek lettek, akkor úgy elgondolkodtam, hogy itthon szülök, de még a szülésznő azt mondta elég max 2 órán belül beérni a kórházba!fél 6-ra értünk be!Mi voltunka világ legnyugodtabb emberei, senki nem hitte hogy szülni megyünk, így utólag én sem! :)

Fájt fájt, de nem volt nagyon durva!fél 7-kor elfolyt a vizem, és onnantól lettek csempeszaggatóak a fájások! :)De 8:25-re kitágultam, és 9:25-re meglett a nagy lányunk, 3950grammal és 61 cm-vel!Nekem nagyon nagy élmény volt, mikor elvitték méricskélni, csak annyit mondtam a páromnak, hogy ezt én még át szeretném élni! :)Ahogy a mellkasomon szuszog egy tündér, aki addig bennem élt :)Ennél nagyobb érzés nincs a földön!

Mosta másodiknál, semmit nem csinálnék másképp csak elhagynám a beöntést,és a gátmetszést! :)

21 hós a kislányom, és 7 hetes pocakos vagyok! :)

Én még nem írtam történetet, de nagyon jó, hogy így állsz hozzá!! :)

Én is hasonlóképpen fogtam fel, és semmi rossz élményem nincs! Fájt, de ez a fájdalom szépet hoz magával! Nem szeretem itt olvasgatni, mikor riogatják egymást a kismamák...

Nekem 6,5 hónapja 40+2 hétre született a kisfiam. Reggel elmentem a dokihoz vizsgálatra, ahol ő tágított egyet a méhszájamon, majd közölte, hogy egy ujjnyi. Hazamentem, vérezgettem, betegnek, gyengének éreztem magam, nem volt étvágyam. Késő este indultak a fájások 5 percesekkel. Forró fürdő...stb., majd éjfélkor indultunk a kórházba (taxival) 3 perces fájásoknál + közben még elmentünk a fogadott szülésznőmért. A kórházban már nagyon gyorsan tágultam a hülye labdán.

Jöttek a tolók, de a doki még nem érkezett meg (na itt már nem volt túl jó kedvem...). 3-kor doki megérkezett - azonnal burkot repesztett, és legálisan tolhattam!! :) 3:30-kor megszületett a pici fiam.

Ja! Apa kint várt az előtérben. Mindkettőnknek jobb volt így. Vajúdás közben a szülésznőm végig ott volt velem, és egy mondatot hajtogattam: "de jó, hogy nem jött be a párom!" A mai napig nem bánom, szerintem ő sem :)

Könnyű szülést kívánok Neked!