Császár vagy természetes szülés?

Mindkettőnek megvan az előnye-hátránya. Nem is lehet összehasonlítani a kettőt.

A természetes szülés természetes, ez a legjobb tulajdonsága.

A császár pedig sokaknak ad esélyt egy egészséges babára, ha bármi gond lenne szülés közben.

Mindkettőnek megvan a maga kockázata.

Amúgy azoknak sem egyezik a véleményük, akik már mindkétféleképpen szültek! Nincs rosszabb vagy jobb, hanem hogy miként éled meg egyiket vagy másikat.

Bár nagyon féltem az ismeretlen fájdalomtól, mégis nagyon szerettem volna természetes úton szülni, mert át akartam élni a szülés és születés csodáját! Reggel 7-től este 8-ig tartott a dolog, és igen, olykor kibírhatatlannak tűnt a fájdalom, de amint megszültem, azt mondtam, hogy érdemes volt és ha lesz következő azt is így szeretném átélni ha lehet. Gátmetszés is volt, az egy kicsit fájdalmas volt utána, de a hüvelyem néhány hét után amikor végre elkezdhettünk megint szeretkezni a férjemmel szinte szűkebbnek tűnt mint azelőtt.

Mindemellett, megértem azt aki máshogy érez. Ha valaki traumaként éli meg a természetes szülést, nyilván sokkal jobb ha a császár mellett döntenek az orvossal.

Na akkor kezet foghatunk, mert a fájdalomküszöböm nekem is nulla. Rettegtem az egésztől. Majd aztán mikor eljött az idő, egyáltalán nem törődtem a fájdalommal, csak azzal, hogy kint legyen végre a babám, és a karomban tarthassam. És képzeld, 30 órát vajúdtam!!! Egyszer sem sikítottam, egyszer sem kiabáltam, csak próbáltam egyenletesen, mélyen lélegezni, és halkan kínlódtam. :) Párom már azt mondta, ő nem érti, hogy bírtam, mert az arcomra rá volt írva, milyen kínok között vagyok.

A végén olyan fáradt voltam, hogy a másfél perces fájások között bealudtam. A dokinak már könyörögtem, hogy szedjék ki belőlem, mert nem bírom megszülni, de még akkor próbanyomásokat végeztetett velem.

A lényeg: végül nem tágulás, és oxitocyn utáni fájásgyengeség miatt megcsászároztak.

A következő is valószínűleg az lesz (ha lesz), mert a méhem nagyon odavan, és fennáll a méhrepedés veszélye. De hogy őszinte legyek, a 30 órás vajúdás után simán bevállalnám a természetes szülést is, hiszen maga a kitolási szakaszon kívül szinte mindent végigcsináltam.

Egyébként én nagyon hamar gyógyultam belőle, másnap már könnyebben mentem végig a folyosón, mint sok természetes úton szült anyuka.

Szia! Én (szemészeti indikációval) császárral szültem. Nem bántam meg (no persze nem is volt választási lehetőségem, így könnyebb), sőt, bevallom, a szívem mélyén örültem is neki, holott tisztában vagyok vele, hogy a hüvelyi szülés a „normális”, és hogy pszichésen is lehet, hogy jobb gyereknek és anyának egyaránt.

Engem nem viselt meg igazán a császár, igaz, hogy baromira fáj a seb egy-két napig (akik azt hiszik, a császár fájdalommentesebb, azok tévednek), de simán tudtam szoptatni, gyereket ellátni. Bevallom, én nem vagyok ősanya, és félelmetesebbnek tűnik számomra a természetes szülés a császárnál (gyerek „beragad”, köldökzsinór rátekeredik, vákuummal kicibálják, reped minden vagy vágnak…), annak ellenére, hogy a környezetemben tapasztaltam, hogy ez igazán egyszerűen is működhet (ismerek olyat, aki mind a 4 gyerekét 2 óra alatt megszülte).

Szóval én, ha választanom kéne, most is a császár mellett döntenék, annak ellenére, hogy ott is lehet parázni már akár az érzéstelenítéstől is.

Utolsó vagyok még:

Egyébként azt gondolom, ha valaki „csak” a fájdalom miatt fél a szüléstől, akkor ne „válassza” a császárt. Hiszen a természetes szülés során olyan anyagok szabadulnak fel a női szervezetben (az LSD-hez hasonlók pl.), amelyek egy egész különleges élményt nyújtanak, nem is beszélve az endorfinról! A császár pedig szintén baromi fájdalmas, csak éppen utána.

Természetesen szültem mindkét fiamat, semmi komplikáció nem volt, de ami a lényeg, óriási élmény volt, semmihez sem hasonlítható eufórikus állapot.Ezt minden nőnek meg kell tapasztalni, ha már a természet megadta nekünk a lehetőséget egy ilyen élményre.Amit a szüléseim alatt és után átéltem , az semmihez nem hasonlítható, az soha máskor át nem élhető, életed legrosszabb döntését hoznád, ha nem vállalnád.

Az én második babám például vajúdás alatt fordult be a szülőcsatornába, még gátmetszésem sem volt, a testi regenerálódásom is gyorsan lezajlott, szinte észrevétlenül.

Hatalmas dologból maradsz ki, ha nem győzöd le a félelmedet!Ezt várni kell, örülj minden egyes összehúzódásnak, mert ezáltal tapasztalhatod meg a természet legnagyobb csodáját!!!

Császárral természetesen, csak és kizárólag.

Én is tájékozatlan voltam, de aztán császárom kapcsán fogékony lettem a témára. Nézd meg csak itt az oldalon, hogy hány gyerek szorul korai fejlesztésre, van lemaradva, mert megsérültek szülés közben. Ott van az a kisgyerek akinek több százmilliós kártérítést ítéltek meg, pont azért, mertha császározták volna az anyukát, nem került volna ilyen állapotba a gyerek.

A mai világ nehéz még egy egészséges embernek is, nemhogy egy sérültnek. És mi pénzbe kerül a fejlesztés, mégha van is eredménye, de sajnos nem mindig van. Meg nézni egy szenvedő gyereket, akin nem tudsz segíteni. Ja de gyűjtheted a kupakot, hogy teljen kínai őssejtbeültetésre. Hát kinek van erre szüksége, mikor egyszerűen elkerülhető és megelőzhető ez az állapot?

Úgyhogy én maximálisan császár párti vagyok, mert az a legjobb és legbiztonságosabb a gyereknek. Az hogy hasi műtét és lehetnek komplikációk, persze bent van a pakliban, bár nekem két császárral semmi komplikációm nem volt, fájdalmam sem. Éjfélkor császároztak, reggel nyolckor talpon voltam, a legminimálisabb fájdalom nélkül. Azt a 8 órát sem a császár, hanem az érzéstelenítés miatt kellett végigfeküdnöm.