Császár vagy természetes úton való szülés?

16 óra 41 vagyok.

Igen,kifejtem.

Írtam már ki én is kérdést ezzel kapcsolatban,lehet ismerős leszek valakinek.

Születésemkor édesanyámon valamit nagyon elrontottak,mert a mai napig széklet-és vizelettartási problémái vannak.Gyerekként csak annyit láttam,hogy mindig "pelenkázza" magát.Ez megmaradt,rá is kérdeztem,persze akkor még nem mondott semmit,csak később.

A 80'-as évek végén azt mondta neki az orvos,hogy asszonyom ez ezzel jár.Ennyivel elintézte.Anyukám azt mondja,hogy akkor érzi,hogy kell,amikor már bement valamennyi.Akár kicsi,akár nagy dolog legyen.Gondolom,értitek.A nemi élete sem lesz soha olyan,mint volt.(a zárójelentésen pedig csak az szerepel,hogy repedt minden aminek csak lehet a végbélig és a varrás,helyreállítás,de anya szerint volt ott más is,mert rengeteg vért is kapott,mert rengeteget vesztett)

Ezzel kezdődött tulajdonképpen.

Pszichológushoz is jártam/járok ez ügyben,hogy én ezt nem akarom.És nekem senki se tudja megmagyarázni,hogy ez velem nem történik meg,mert egy a több millióhoz az esélye stb.Egész gyerek koromban azt láttam,láttam édesanyámat megalázó szituációban ez miatt(nincs azonnal wc a közelben) Láttam,hogy félve indul el akárhova,hogy nem jár társaságba,alig talál munkát és szégyelli magát.

Évek múltával ez javult,de nem tökéletes még intim tornával és kezelésekkel sem.

Eléggé belém égett ez a dolog.Ez hozta ki valószínű,hogy magával a terhességgel is komoly problémáim voltak,undorítónak tartottam volna magamat.Mást nem,csak magamat!!!

Ez javult,de sokszor el kellett mennem ezzel is szakemberhez és szerintem még mindig nem tökéletes a terhességről kialakított képem.Még mindig a kiszolgáltatottságot látom benne inkább és szerintem nehezen hinném el,hogy akárki is engem gyönyörűnek lásson terhesen.

Másoknak persze örülök,ha gyerekük lesz,vagy gyereket terveznek,de magamat nem tudnám elképzelni mondjuk,hogy épp gyereket szülök.

És ahogy írtam is,aki engem szeret(pl vőlegényem) nem várhatja el tőlem,hogy szenvedjek,én se kérném tőle,hogy "önként és dalolva" vállalja.De ezzel ő is teljesen egyet ért.Ennyi,nagyon röviden.Volt közeb sok más is,ami miatt így látom,de ez a váza az egésznek.

Szörnyű, nagyon sajnálom, hogy így rányomta a bélyegét mind a te életedre, mind pedig édesanyádéra. Így természetesen maximálisan érthető, hogy miért ódzkodsz a természetes úton történő szüléstől és az egész terhességtől.

Remélem, hogy ettől függetlenül nem mondasz le a gyermekről, bár szörnyű lehet - ahogy írod - mentálisan megélni a terhességet (ha már az vagy/voltál).

Csak kitartást tudok kívánni neked és sok szerencsét.

Csak természetes szülés!(persze ha lehetséges)Az a legszebb és legemlékezetesebb dolog ami csak létezik!

Már születése előtt is azt mondtam,hogy érte bármit!De szülés után még inkább!

Érte bármit kibírnék!

Én kétszer születem természetes úton, ennek már több tíz éve, de nem mondanám azt, hogy ez volt a legszebb élmény életemben, főleg azért, mert rettegtem attól, hogy nálam pont valami olyasmi lesz, amit nem láttak előre, és ami miatt valami baj történik szüléskor vagy velem, vagy a babával.

Minden szülés más egy kicsit, íg nem lehet tudni, hogy a következő szülés is éppolyan rendben fog-e történni, mint ahogy az első szülés volt.

Császárral nem szültem, de annyi mindent hallottam már, hogy ma ha lehetne, inkább talán a császárt választanám, szerintem ott kevesebb baja eshet a picinek, mindenesetre a köldökzsinórral császárnál nem lehetnek problémák, nem tekeredik a nyakára, nem lesz oxigénhiányos, stb., szerintem ritka, hogy császárnál komplikációk vannak. Legalábbis ilyenről nem hallottam még.

Szia!

Természetes úton szültem június 19-én. 19 órát vajúdtam, fájásgyengeségem volt, nem tágultam...Nekem az egész egy borzalom volt, de amikor kijött a kis buksija, megszűnt a világ, és én voltam a legboldogabb ember a világon..szóval ha szülnék megint, szerintem újra bevállalnám....

Én 2 hónapja szültem császárral. Pedig szerettem volna hüvelyi úton, de a kislányom faros volt szinte végig, és nem is tágultam semmit a vajúdás alatt.

A természetes úton szülő nőkztől szoktam olvasni/hallani olyat, h amikor meglátták a babát, katarktikus érzés fogta el őket. Nem tudom, h kaptam-e valami nyugtatót vagy ilyesmit, de én nagyon tompa és kába voltam. Miután összevarrtak, kb. másfél órán át remegtem, mint a kocsonya, és másnap felállni is rossz volt. Utána még pár napig fájt nagyon a seb, de összességében hamar felépültem . Azt hiszem nem bánnám, ha 2. gyereknél is császár lehetne.

Császárosként én is azt a katartikus élményt hiányoltam. No meg a még nagyobb kiszolgáltatottságot nagyon nehezen viseltem. Engem vajúdni sem hagytak. Fogalmam sincs milyen az, amikor egy baba az útjára indul. Ő egyszer csak mellettem termett. Kicsit olyan, a mai napig is (14 hónapos), mintha nem is én hordtam volna ki, vagy nem is én "szültem" volna őt. Ne érts félre, attól még őt, a szó jó értelmében, a magaménak érzem.

A másodikat szeretném természetes úton szülni, habár nagyon félek tőle. De ugyanilyen félelemem van a császártól is. Mégis inkább a természetes szülésre szavazok, hogy legalább az élmény legyen meg.