Kérhetek császármetszést, mert félek a szüléstől vagy ezt csak más indokolt esetekben csinálják (baba miatt)? Aki császárral szült, milyen volt? Csúnyán látszik a heg? Másnap tényleg borzalmasan fáj?

Ugyanígy voltam, ahogyan most Te érzel.

Az első gyermekem megszületése nagyon fájdalmas élményként maradt meg bennem, nem volt fogadott dokim, sem szülésznőm, kitoláskor úgy kellett segítséget hívni. Senki nem nézett rám. Mikor már jött az első tolófájás, a doki ráfeküdt a hasamra, a kisbabám úgy kirobbant ennek hatására belőlem, hogy ha nem fogja meg a köldökzsinór, leesik az ágyról. De mit volt mit tenni, éppen délben, ebédidőben szültem. :-(

Nagyon megijedtem akkor, utána érzéstelenítés nélkül varrták össze a gátsebem, mivel nagyon szétrepedtem. Két hétig felállni sem bírtam az ágyból, mert még a kórházban begyulladt, hiába szóltam, senki nem nézte meg. Borzalmas fájdalmaim voltak, a gátamat még jobb is ha nem látja a mai napig senki a férjemen kívül.

Ettől az élménytől 8 évre ment el a kedvem a szüléstől, csak ennyi idő múlva éreztem úgy, hogy erősebb a baba utáni vágyam, mint a szülésem élménye.

Kifejezetten császárral, fogadott orvossal terveztem világra hozni a második gyermekünket.

Elmentem az első orvoshoz, akit ajánlottak és elmondtam mit szeretnék, Ő pedig csak mosolygott és mondta, hogy majd meglátjuk. Nekem ez elég volt, örültem, hogy nem zárkózott el a kérésemtől, mivel tudom, hogy nemigen találok olyan orvost, aki előre beleegyezik a császárba.

Otthon indult meg a szülés éjjel, az első fájásoknál már indultunk. A fél órás út alatt, mire beértünk a kórházba, már 4 ujjnyira tágultam és 40 perc múlva már meg is született a kismanónk. Eszembe sem jutott félni a szüléstől akkor és ott a nagy pillanatban, maximálisan megbíztam az orvosomban és éreztem az odafigyelését, gondoskodását.

Életem legszebb élménye volt a második természetes úton való szülésem és nem adnám oda ezt az élményt egyetlen császáros szülésért sem!

Pedig nem kis babát hoztam a világra, 4300 g-mal született.

orvosa válogatja! Van akinél "el lehet intézni". De! Ha rám hallgatsz nem kérsz. Nekem nem volt más választásom, a baba és a saját érdekem miatt sem. Számomra rémes volt, mint a vágóhídon. Nem altattak, spinális érzéstelenítést kaptam, így minden egyes pillanatot "élvezhettem". brutális, ahogy történik az egész! Nem beszélve az azt követő 2 napról, amikor a "simán" szült anyukák már szinte e kezdettől fogva "körbeugrálták" a babájukat, én még az ágyból sem tudtam (12 órán át nem is lehetett) kikelni, még magamat sem tudtam ellátni, lógott ki belőlem a katéter+a sebből egy cső. Az első felkelés maga a pokol.

Ráadásul a műtőben "belémraktak" egy jó kis bacit, aminek eredménye képpen kétszer is begyulladt a sebem, annyira, hogy fel kellett mindkétszer nyitni, naponta jártam átmosásra/fertőtlenítésre az újszülött baba mellett. 8 héttel a szülés után gyógyult be teljesen a sebem. Nagyon csúnyán forrt össze, 1 év múlva plasztikáztatnom kell.

Egyetlen dolog tudja ezt az egész tortúrát tompítani, a 3 hónapos kisfiam.

08:24-es! Jól értem??? Ha nem találsz programozott császárra szülészt, akkor inkább elveteted?

Ennyit ér neked a saját gyermeked élete? Szegény babácska, nem is tudom melyik lenne Neki a jobb megoldás: meg sem születni vagy ilyen "anyát" kapni...