Szülési fájdalom. Egy vmit nagyon nem értek. Miért nem csillapítják a felesleges fájdalmat? (Többi lent)

18óra kimerültség, fájdalomcsillapítás semmi, elvileg valahol a 30.hetek elején kell egyeztetni edára, de a fogadott dokis anyuka sem kapott semmit, a szülésznő vicces akart lenni: "gumikalapács jó lesz?" no ennyit erről. Első csemetére. Fantasztikus élmény volt, negatívban. Kimerültem, és nem is a fájdalom volt a rossz, hanem, a bánásmód. Legkedvesebb beszólás: "még szülni se tud..."

Második kicsi 2óra fájdalomcsillapítás nélkül, vigyorogva.

Amikor bementem a szülőszobára a rutinok után(beötés, zuhany, nst, doki vizsgálata) senki nem háborgatott, ami és ahogy jól esett csinálhattam(még a szobámba is kislisszanhattam szőlőcukorért meg vízért), csak én és a babám lehettünk, nem kaptam megjegyzéseket se a koromra, se a csemetéim számára, és 2óra után alig hitte el a szülésznő, hogy nincs már más csak a burok a kicsi és a világ között, mert én a vajúdás alatt tényleg "vigyorogtam", aktív voltam, hazaküldtem az altatót a fiamnak gondolatban...

Az elsőnél szülőszobán merült fel, hogy adnak eda-t ha kérem (2000-ben volt, vagyis nem ma).

A másodiknál már én szóltam, de csak a szülőszobai felvételen.

ez az eda egy szuper dolog!

15:26-os és 37-es voltam

Nekem is fájdalmas a vérzés, de 1 szem cataflám nekem legalább 8 órára teljesen megszünteti.

Én 5 perces fájásokra ébredtem a szülés napján (tehát 5 percenként jött a fájás, ami már sűrűnek számít :) és meglepő módon egyáltalán nem volt vészes :)

A kórházban kaptam edát, de akkor már kb 2 órája vajúdtam, és a 4*-os fájásokat még éreztem (5*volt a maximum) és megint csak azt kell mondjam, hogy én sokkal rosszabbra számítottam :)

Aztán végül megcsászároztak, és hát a császár utáni első felkelés, na az fájt igazán :(

Görcsölt már be a vádlid reggel? Na az ezerszer rosszabb mint a szülési fájdalom :D

Mifelénk sincs semmilyen fájdalomcsillapítás. Csak a császárosok kapnak, mert nincs pénze a kórháznak.

Továbbá amit írtak. Lassítja, esetleg leállítja a fájásokat ezzel a szülést.

A fájások szerepe, hogy olyan hormont szabadít fel, ami segít a babának, beindítja a tejtermelést stb.

Én még a varráshoz sem kaptam fájdalomcsillapítást. Elfelejtették :) Pedig hüvelyplasztikám volt ott helyben és 3 rétegben varrtak. :) Utána pedig a saját lábamon szálltam le és ballagtam át a kötelező 2 órás megőrzésre a vajúdóba.

Egyrészt alacsony a fájdalomküszöböd és baromi negatívan állsz hozzá. Nem azt kell nézned, hogy jaj istenem meghalok nem fogom bírni, hanem azt, hogy igenis meg kell szülni, és a babának is nagyon fáj (ő sem kap fájdalomcsillapítást mégsem reklamál) és minél előbb minél ügyesebben túl kell esni rajta.

Nem tudom jól megfogalmazni...de ha elfogadod a fájdalmat akkor könnyebben túlesel rajta. Én mindig mondtam a babámnak, hogy fájni fog mindkettőnknek, de majd segítünk egymásnak, és akkor jó lesz. Jó lett :)

Minden előttem szólóval egyetértek, nem is ismételném el, csak leírom a tapasztalataimat.

A vérzés engem is minden hónapban nagyon megvisel, még a lábaim is fájnak 2-3 napig miatta. Valahogy én szülés előtt nem gondolkodtam azon, hogy mennyire fog fájni, de mindenképp a természetes utat szerettem volna járni, vagyis fájdakomcsillapító nélkül szülni. Úgy mentem be a kórházba, hogy nem ettem már fél napja, és nem aludtam már előző éjjel sem. 19 óra után született meg a kislányom, ebből az utolsó 5-6 óra volt 1-3 perces, erős fájásokkal. Nem csak a fájdalom, hanem a kimerültség volt nehéz, a végén már 2 fájás között elszunyókáltam, és csak az újabb fájdalomra riadtam fel. Sosem fájt még annyira semmi, úgy éreztem, hogy mindjárt szétszakadok, és akkor már nem is értettem, miért is nem akartam fájdalomcsillapírtást. De az utoló percek tényleg olyan eufórikusak, hogy nem is érzed már a fájdalmat. Hihetetlen élmény, és ha megtapasztalod ezt, már egészen máshogy fogsz viszonyulni utána a fájdalomhoz. Semmiképp se készülj rettegve a szülésre, fogadd el, hogy egy gyermek világrahozatala fájdalommal jár, és ez nem felesleges fájdalom. Kell a tágulás miatt is, de szerintem lelkileg is "hasznos".

Ha nagyon félsz tőle, persze beszélj erről a dokiddal, de szerintem az is segít, ha megpróbálsz rá előre felkészülni lélekben is.

Hát,én 7 és fél órát kínlódtam,mire megszültem.

Természetesen érzéstelenítő nélkül,de annyira fájt,hogy konkrétan dobáltam magam a szülőaztalon.

Kértem a dokitól fájtalomcsillapítót,de ő kiröhögött,hogy mit adjon?Algopirint????

A baba megszorult,nagy gátmetszésem volt,bevérzett a szemem az erőlködéstől,ráadásul a pici kulcs csontja is eltört szülés közbe,amit persze nem mondtak meg,utólag tudtuk meg csípőficamon,mert a doki megtalálta az összeforrás helyét.

Legalább fél órán keresztül varrtak,azt is fájdalomcsillapítás nélkül,de az még rosszabb volt,mint a szülés,sokkal jobban fájt.Folyamatosan szólt a doki,hogy lazuljak el,ne szorítsam össze a hüvelyem.

Utána nem tudtam ülni,csak ilyen "félpopón",menni meg úgy mentem,mint egy pingvin.:)

Most várom a 2. babát,még az elején vagyok,de ha megint így megkínoznak,anyukámmal behozatom a sodrófát.:)