Üvöltöttetek szülés közben?

én is inkább nyögtem,mint üvöltöttem volna.meg egyszer csúszott ki olyan a számon:atya ég,alig hallhatóan.

a varrásnál már intenzíven sziszegtem

Anyukám 3 gyereket szült, és azt mondta, hogy aki kiabál, annak nem fáj igazán. Akinek nagyon fáj, nincs ereje ordítani. Én egyszer kiabáltam csak, tolás közben, de akkor rám szólt a doki, hogy ne kiabáljak, hanem toljak. Szóval ordítva nem lehet szülni. Egyébként a végén én már annyira kivoltam, hogy tényleg nem lett volna erőm kiabálni. A férjem meg is volt lepve, hogy csak feküdtem ott, mindenféle horrorisztikus dolgot műveltek velem, én meg meg sem szólaltam. Én már nem is emlékszem. De a végén megdicsért a szülésznő, hogy jól viseltem.

Arra sem emlékszem, hogy a mellettem levő szobában szintén egy túlpigmentált nő hogy ordított. A férjem mondta csak, hogy már ő kivolt tőle, pedig annak a nőnek biztos nem 4,5 kg-os babája volt.

Én az első tolófájásnál nyögtem volna, de az orvos mondta, hogy ne, mert nem lesz erőm. És tényleg nem hiányzott a kiabálás/nyögés.

Viszont a szomszéd szülőszobában ordibált egy csaj, hát az már sztem tényleg túlzás volt.

Na, a filmek szülőjeleneteiről nem is beszélve :)

Szóval, ne izgulj! ;)

Szia!

Ez tényleg egyénfüggő dolog, én is a hang nélküli dolog pártján voltam-de nem teljesen sikerült csendben végig...tágulás közben már tolofájásaim voltak és a labdán csücsültem....mindenem feszült és...nem birtam hang nélkül...viszont a végén 3 tolásbol meglett kicsim, és a tolásnál eszembe sem jutott hangot adni- non örültem h tényleg a finisben vunk és összeszedtem magam...ez érekes, nemtom, hogy igy alakult nálam. A hisztériát és az 1-2 nyögést vagy kiáltást simán meg lehet különböztetni...én igy is elnézést kértem közben, de a végén mondta a szülésznő, hogy nagyon szépen ment.

Én üvöltöttem. Én vagyok a "csaj a szomszéd szobából, ami már tényleg túlzás kategória". Sokan beszélnek itt fájdalomküszöbről és megfeledkeznek hogy nem mindenkinek jár ez egyforma fájdalommal. Régen amikor a nők ott szültek meg ahol éppen voltak a legjobb példák erre. Van akinek pikk-pakk meglett a baba, de ismerünk napokig tartó vajúdásról is sztorikat. Nem beszélve azokról akik belehaltak. Igazából nekem annyira fájt hogy nemhogy az nem érdekelt hogy ki mit szól hozzá (az orvos, a szülésznő, más nők a szomszéd szobába) de az sem érdekelt volna ha megölnek csak a babám maradjon életben. Mindenki beszél itt 3-4 tolófájásról. Nos nekem ez 2 óra volt megszámlálhatatlanul sok tolófájással. Az hogy nem tudtam magamról az a legenyhébb kifejezés. Azt mondták addig nem császároznak míg a babának nincs szüksége rá. Neki szerencsére nem volt semmi baja. A doki nekem is volt néhányszor a hasamon. Utólag visszagondolva sokat hibáztam, de amíg nem éled át ezt nem tudhatod. Például hogy hogyan kell tolni, hogy a szemed be kell hunyni hogy ne vérezzen be (bár ez volt a legkevesebb), és hogy tényleg sok energiát vesz el a kiabálás. De az hogy kit zavar az ordibálásom az akkor és ott nem érdekelt. Sőt most se érdekel. Ha én lennék akkor most a szomszédszobásak nem lennének olyan mocsok büszkék magukra hogy ők milyen ügyesek :)).

Tudom nem lehet erre felkészülni, de ha még szülés előtt állsz akkor próbálj meg minél jobban felkészülni rá.

Nekem senki nem mondott semmit, mert ugye ez tabutéma. Úgyhogy ha vkit ennyire zavart az ordibálás az legyen olyan kedves a kismama ismerőseinek pontosan leírni a véres valóságot és hogy konkrétan mit és hogyan kell csinálni.

Az előző vagyok megint.

Az viszont tényleg igaz hogy ahogy kicsusszan a baba, minden fájdalmat mintha elvágtak volna, és a legeslegeslegeslegcsodálatosabb dolog a világon ami mindenért kárpótol. El sem hiszem ha nem velem történik hogy fájdalom képes így megszűnni egyik pillanatról a másikra.