Szerintetek apás szülés legyen vagy sem?

Az én párom a 9 hónap alatt milliószor gondolta meg magát! Rosszul van a korház szagtól, az infúzió látványától a vértől ha látogatóba megyünk is max 10percet bír ki és menni kell!

Ugy döntött bejön(nem eröltettem mert azt nem szabad!!)Csak azt látott amit akart bár bevallota nem gondolta hogy kibírja de egy másodpercig sem volt semmi baja!

Azóta ő beszéli rá a barátainkat hogy be kell menni mert élete legszebb élménye volt!

Neked is jobb ha ott van és szoríthatod a kezét és együtt könnyezhetitek meg az első pillanatokat!!

amit "nem kellett volna látni"nem is láthatta,----ez mit jelent?Konkretan mii az a dolog amit nem kell latni???

Lehet hogy hulye kerdes, nekem meg nincs babam, csak probalok felkeszulni, arra az idore amikor lesz(remelem hamarosan)

Elore is koszi

Szia!

Első császár, nem jöhetett be, második spontán bent volt. Azt mondták neki, hogy amikor kibújik a baba azt nem kéne nézni, nem is nézte mellettem volt. Nagyon rossz lett volna ha nincs bent velem, nagyon sokat segített, hogy bent volt. Kihagyhatatlan élmény volt. Harmadik császárnál bejöhetett. "Sima" faros szülésnek indult, de nagyon megkinlódtam, nagyon jó volt, hogy mellettem volt, végül császár lett belőle, bent lehetett, és nagyon megnyugtató volt, hogy ott volt velem.

Természetesen ha az apuka nem akarja, akkor nem kell eröltetni, mert akkor nem biztos, hogy jó élmény lesz.

Persze senki nem szereti látni azt, hogy akit szeret az szenved és nem tud neki segíteni, de szerintem ha bent van az apuka, közelebb viszi a családot egymáshoz.

Minden jót!

Nálunk bent volt a párom amíg vajúdtam, de a császárra nem jöhetett be ( fájás gyengeség miatt)

Nekem jó volt, hogy a vajúdásnál ott volt velem.

Mondjuk én még az utolsó pillanatban is megkérdeztem tőle, hogy biztosan bent szeretne-e lenni de ő mind végig határozottan igent mondott.

Beszéld meg a pároddal, de ha nem akar akkor inkább kérj meg valaki mást. :)

Én is az apás szülés mellett voksolnék. Persze, csak ha Apuka magától szánja rá Magát.

Az én Párom meglepetésként akarta, hogy bejön Velem, ezért kb a 24.hétig azt mondta ki van zárva. Akkor viszont látta rajtam, hogy kicsit már kezdek izgulni, félni, ezért még várt pár hetet, végül elmondta, hogy mindenképp bejött volna.

Végig mellettem volt, a fejemnél, ennek ellenére látta, mikor kisuhant a mi kis Angyalkánk. Már amit látott, hiszen patakokban folyt a könnye. A Manónk élete első óráját Apa közelében tölthette, amíg engem varrtak, és ez szerintem életre szólóan megalapozta az akkor ott kettőjük közt kialakuló "szerelmet". :)

Ami a kapcsolatunkat illeti, ez még szorosabbá tette. Ahogy ott vajúdtam, majd a kitolásnál is, hihetetlenül szükségem volt a Páromra. Még erősebbé vált a kötődésünk, néha azt éreztem, ha csak egy lépést ellép, összeomlok.

(Pedig csak egy vizes törülközőt hozott volna törölni a homlokom.)

Számára hatalmas élmény volt, azt mondta, és azóta akit lehet, arra próbál rábeszélni, hogy ezeket a pillanatokat, semmiképp ne hagyja ki.

Úgyhogy szerintem h.lyeség az, hogy tönkreteszi a kapcsolatot a szülés, ahol ez van, ott tutti más is baj volt! Erőltetni épp ezért tilos.

Nem egyszerűbb ráfogni arra, hogy a szülés miatt van??? ;)

G.