Hogyan éltétek meg a szüléseteket? ( császáros sima első illetve az összes szülésedet? ) Jó és negatív élményeket várok.

Életem legcsodálatosabb emléke.

Burokrepesztés után nagyon hamar megszületett a kisfiam, fél 10-kor mentem fel a szülőszobába, háromnegyed 3-kor már sírt, fájdalomcsillapítót sem kértem.

Utána komplikációk adódtak (szerencsére nem Vele), mivel még gyerek voltam (15), nem bírta eléggé a méhem a strapát, a méhlepény bent ragadt, a méhem nem kezdett el összehúzódni (atónia). Emiatt sokkal többet véreztem, a végén már nem igazán voltam eszméletemnél. Leesett a vérnyomásom, infúziót kaptam.

De a vége mellékes, hiszen onnantól, hogy Vele minden rendben volt, semmi nem érdekelt, akár meg is halhattam volna.. :)

Ennek már 4 és fél éve, Ő a világ legtökéletesebb kisfia (számomra). :)

Életem LEGCSODÁLATOSABB élménye volt (és a férjemnek is:)

41. héten spontán beindult,az első fájástól számítva 4 óra 40 perc alatt lett meg a kislányom, a szülőágyon 1,5 órát voltam. Nem kértem és nem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót, fantasztikus élmény, azóta érzem magam igazán nőnek, feleségnek és anyának.

Már nagyon várjuk a kistesót is:)

Nagyon szép és annál gyorsabb.Ha tehetném biztos szülnék még.

Mindkettőjüket 3 nappal hordtam túl,magától indult be a szülés.Magzatvíz folyástól számitva az első baba 2 és fél óra alatt született,rá 18 hónapra a másik lányom 1 óra 45 perc alatt bújt ki.

Még jó,hogy csak 5 percre lakunk a kórháztól :)

Otthon hajnal 3-tól 7-ig fájások nevetgélve.

Kórház. Szülőszoba 8-tól.

Oxitocin. 8.40-re megszültem.

Életem legnagyobb fájdalma volt az a háromnegyed óra. Gyors szülés volt, mégis úgy érzem, ezt még egyszer nem élném túl. Legközelebb csak EDA-val... nem kockáztatnék még egyszer. Annyira fájtak a fájások, hogy üvöltöttem folyamatosan. Remegtem, vizes ruházott a férjem, majd elájultam, már a szülőcsatornában volt a baba, csak erre senki nem számított, egyedül voltunk, azt hitték, még csak vajúdok. Nagyon rossz volt!!!

Aztán, amikor kibuggyant, onnantól semmi bajom nem volt.

Az én első szülésem úgy indult,hogy 2 nappal a kiírt időpont előtt kellett mennem NST-re meg vizsgálatra.Az NST-n már 100 fölötti értékek voltak,persze ebből én semmit nem éreztem. Átmentem a dokihoz,megvizsgált, megnyomkodta a pocakot,közölte,zárt méhszáj.Na,onnantól egész úton hazafelé,meg egész délután görcsölt az alhasam,a fene se tudta,hogy ez már előjel. A délután folyamán voltam anyuval boltba(elég messze van)hazaértünk,lefürödtem és valami váladékszerű(nyákdugótávozott.Tesóm közölte:Ma megszülsz,front van. 7körül már 7-12 perces fájások voltak,de én még a Milliomost megnéztem, utána irány kórház.2percesekkel értünk be.2 ujjnyira voltam kitágulva.9kor fölraktak NST-re,fél11kor besípolt a gép,lelassult a pici szívverése (párom még sehol!)Na,ekkor burkot repesztettek,én bepánikoltam,elkezdtem bőgni ,hogy hívják be páromat(kint ült a folyosón)Ahogy bejött,onnantól oké volt minden. Jöttek ám a fájások,nem kicsik,de nem tágultam.Na,akkor a combomba kaptam valami szurit(meg nem mondom,mi volt)2-ig szenvedtem,akkorra már 3 ujjnyira tágultam,onnantól már a tolófájások jöttek,de én már nagyon elfáradtam.Végül még 2 óra nyűglődés után nagy nehezen megszületett Kittikém 3100gramm,55cm-vel(nagy nehezen:"szülésznő fogta a lábaimat,tolták fölfele,1 doki nyomta a hasamat,dokinő a lábam közt,párom a hátam mögött)

A második szülésem se volt egyszerű :"2 héttel a kiírt időpont előtt,éjjel fél3-kor keltettem párom,hogy 10perces fájásaim vannak.Vagy négyszer szóltam neki,mire felpattant,hogy MI VAN???????? Összekaptuk a cuccot,Kittit keltettük,öltöztettük,irány anyós.Ott leadtuk,go tovább kórház.3doki vizsgált meg, 10ig a szülészeten graszáltam,közben lépcsőztem,de a fájások elmúltak.Kiraktak az osztályra(közben párom hazament aludni Délután 4kor 5perces fájásokkal átmentem a szülőszobára.NST semmit nem mutatott. Jobb oldalt volt a korong,bal oldalt keményedett.Áthúztam a korongot balra ,egyből ívelt felfelé,mintha kötelező volna. Na,akkor hívtam apát.fél6körül ért be.Föl-le sétálgattam,amikor jött a fájás,apa beállt a hátam mögé, én a szülőszék lábánál támaszkodtam.Ő meg körkörösen,lassan símogatta a pocakot,míg én a légzést csináltam.Fél 8körül jött egy hatalmas fájás,és éreztem,hogy jön a feje.Az ágy mellett álltam,doki,szülésznő sehol.Mondtam páromnak,keresse meg a doki sürgősen,ez már tolófájás volt.Bejött a szülésznő,én hasmánt,félig oldalt felkúsztam az ágyra,szülésznő megnézte,kiüvöltött a folyosóra:"Doktor úr,kitolás!" Nagy nehezen megfordultam,jött a doki,átállították az ágyat,burokrepesztés Kb.3 tolásnál szólt a szülésznő,hogy ne nyomjak,nem hallgattam rá, és Nikikém máris kicsusszant,épphogy volt ideje elkapni a nőnek. A hasamra tette,kis cérna hangján elkezdett sírni.Amikor apa szólt hozzá,rögtön elhallgatott,és csak nézett ránk a nagy kék szemeivel. Párom remegő kezekkel elvágta a köldökzsinórt.Aztán lemérték a nagylányt:2180gramm,47cm.

Mondtam páromnak,hogy ezek után a következőhöz olyan szülésznőt fogadunk,aki fénykorában kézikapus volt!

Utolsóelőtti vagyok: Összeségében mindkét szülésemet pozitívan éltem meg. :) Számomra nincs annál szebb, mint életet adni egy ilyen kis csöppségnek, akármilyen nehéz is a szülés, bármikor vállalnék még! :)

Mert értük megérte. Bár már 9 és 4,5 évesek, és egyre több velük a gond, de imádom őket, és sosem bántam meg, hogy megszülettek.

Csodálatos volt. Első babámmal 14 óra volt, ami már kemény vajúdás - előtte kb.24 órán át is voltak enyhe összehúzódásaim, azokat nem számolom ide - de mindenféle beavatkozás nélkül, gátvédelemmel megszültem a kislányomat. Akármilyen őrült fájdalom, én nagyon boldog voltam végig és azonnal azt mondtam, akár rögtön végigcsinálnám újra.

Második babóval az első fájás reggel fél ötkor, de csak enyhe, azt hittem, jósló. Hatkor egyik percről a másikra brutál lett - addig semmi gondom sem volt, csak néhány kósza fájásocska - és 7.20-ra a kezemben volt a fiam. A bábák alig értek ide. :-) Mindkettőt itthon szültem. A világ legszebb élménye volt. Már gondolkodunk a harmadikban. :-)