Hogy dolgozzam fel a szülést?

a sima szules is faj utanna nem csak a csaszar

nekem 2 alkalommal nyilt szet a gatsebem az elso 2 hetben :S

az sem kellemes

szerintem mindketto variacio nagyon-nagyon fajdalmas, de valaki a huvelyi valaki a csaszaros szulest eli meg rosszabbul

ismerek nem egy embert aki mindkettot tul elte es valakinek ez valakinek az volt a rosszabb

23:48-as vagyok. Még annyit tennék hozzá, hogy szerintem nagyon sokat számít a fogadott orvos is. Nekem a szülésznő nem volt fogadott, de az orvos igen, én vele csiszolódtam össze a 9 hónap alatt, szakmailag nagyon megbíztam benne, tudtam, hogy történjék bármi ő ott lesz velem és a lehető legjobb kezekben leszünk, a pici is és én is. Szerintem az EDA-tól eltekintve még azért sem éreztem gyötrelemnek a többi fájdalmat és az egész szülést, mert nagyon nagy biztonság érzetet adott az orvosom és persze a férjem jelenléte is.

Ügyeletes dokinál pontosan az ismeretlentől való félelem miatt sem mertem volna szülni. Ha még egy arcot se tudok magam elé képzelni, akkor hogyan készüljek fel lelkileg az egészre?

Az én szülésem története, amit elfelejteni valószínűleg sosem fogok, még ha az idő halványítja is az emlékeket.

A felvétel napján csináltak ultrahangot és 2270 grammra becsülték a babám súlyát.(az ország második legjobb ultrahangosa!).Ez azért lényeg,mert a saját orvosom, a saját kórházamban 1950-re. Az osztályon a főnővér meg is jegyezte, hogy: "Nem igaz, hogy Balassagyarmat nem tud mit kezdeni egy ekkora babával." Erre mondtam neki, hogy ott kisebbre becsülték, de az volt a válasza, hogy "Az a jó, amit itt mérnek."

8-án feküdtem be, két nap múlva úgy döntöttek, megindítják a szülést.

10-én délig nem ehettem és ihattam, aztán délben jött a főnővér mosolyogva, hogy nyugodtan egyek-igyak, mert már nem kerülök le a szülőszobára. Másnap már reggel 8-kor levittek, feltették a szülésindító zselét, beindultak a fájások, de le is álltak, így délben visszaküldtek az osztályra. Másnap (11-én) délelőtt 11-kor levittek, két órán keresztül csak a baba szívhangját figyelték. Már én kérdeztem rá, hogy mire várunk, mire a szülésznő azt mondta, hogy nem nagyon mozog a baba, így nem merik föltenni a zselét, lehet, hogy megcsászároznak. Aztán elkezdett mozgolódni és fél 2-kor úgy döntöttek, mehet a zselé. Igen ám, de a fájások nem indultak be, és nem is nyíltam, így 4-kor ismét visszaküldtek az osztályra. (Hozzáteszem egész nap nem ettem semmit, csak infúziót kaptam.)Én akkor már nagyon kivoltam lelkileg, közel álltam hozzá, hogy pakoljak és hazamenjek, de a babócám érdekében nem tehettem.

Vasárnap 13-án csak dél körül jutottam le. Rámtették a ctg-t és figyelték a szívhangot. Aztán valamikor bejött a szülőszoba vezetője, megvizsgált, és úgy döntött, hogy nincs értelme a zselének, burkot kell repeszteni. Ez 13.55-kor meg is történt. Azt gondoltam, innen már egyszerűbb lesz minden, de nagyot tévedtem, ugyanis szinte egyáltalán nem tágultam. Pedig folyamatosan kaptam az oxitocin infúziót. Felkelnem nem lehetett, mert a baba feje nem volt beilleszkedve.

Este negyed 10-kor bejött a doki és megállapította, hogy alig két ujjnyi a méhszáj, lehet, hogy császár lesz belőle a baba érdekében. Aztán úgy döntött, hogy kézzel megpróbál rásegíteni. Én azt hittem, kiugrom az ablakon. Akkor már 7 órája vajúdtam mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül, oxitocinnal felerősített fájásokkal, úgyhogy már csak ez hiányzott a "boldogságomhoz". De a doki hál istennek sikerrel járt két ujjnyiból csinált 4 ujjnyit 2 fájás közben. Utána felpörögtek az események, tele lett a szoba hirtelen. Orvos, gyakornok, szülésznő, gyakorló szülésznő, meg ki tudja még kicsoda, de voltak jó páran. Mint egy kiállításon. A kitolási szak szerencsére rövid volt, 4-5 tolófájás után kint volt a kislányunk. Azt a megkönnyebbülést leírni nem tudom, amit akkor éreztem. Ennyi hercehurca után végre a karomban tarthattam, ha csak rövid időre is. Ugyanis vitték is föl a NIC-re és inkubátorba tették.

Öt napig volt ott, kapott infúziót, meg légzéstámogatást, de azt csak rövid ideig.

Én szülés előtt és után is azt mondtam a férjemnek, hogy második baba csak akkor lesz, ha már a férfiak is tudnak majd szülni.

A kislányom már két hónapos és szeretnénk neki kistestvért, de esetleg 2-3 év múlva. Remélem addigra az emlékeim már nem fognak üldözni...