Hogy dolgozzam fel a szülést?

Bár közhely, de az idő tényleg enyhíti a fájdalmat, és halványítja az emlékeket.

Nekem most kezd elmúlni a szüléssel kapcsolatos szorongásom, lányom 7 hónapos.

Ugyanakkor valamelyik nap hihetetlenül görcsölt a hasam, minden bajom volt (gyomorrontás vagy mifene), na egyből visszajöttek az emlékek, mert a görcsök miatt megint úgy éreztem, mintha nem rég szültem volna.

Én sem tudok úgy emlékezni a szülésre, mint életem legszebb napjára. Brrr...kiráz tőle a hideg. De persze a kislányom életem legszebb ajándéka. De ettől még a szülés szörnyű volt, és csak remélem hogy majd évek elteltével nem fog ilyen erősen élni bennem a rossz emlék. Mert a lelkem mélyén szeretnék még egy babát, de egyelőre gátol a félelem.

Én egy dologra próbálok ilyenkor gondolni, hogy ez egy nap volt az életemből, és bármilyen rossz is volt, túl vagyok rajta.

Lányom 9 hónapos múlt. toxémia miatt 32hetesen császároztak. felelőtlen volt a doki, nem vette észre a toxémia jeleit, ráadásul a terhesambulancián is többször félrekezeltek. a nőgyógy osztály személyzete nagyban hozzájárult ahhoz a viselkedésével hogy a vérnyomásomat már ne lehessen normális értékek között tartani. a mai napig nem csitulnak az emlékek, a mai napig fáj, pedig már több mint 9 hónapja. és emiatt nem is fogunk több babát vállalni, hiszen a 35 évesen egyébként sincsen sok időm hogy kilábaljak a fájdalomból, az emlékekből.

nekem elég meglátni egy gyermekmentőt a tévében, elég az ha szül egy ismerős/családtag én már sírok. nem merünk újabb babát vállalni és ezt a férjem is mondja!évekig tartott míg legyőztem a félelmemet és babát vállaltam, s most tessék....ugyanott vagyok.

nekem nem sikerült és én mégis hálát adok az égnek hogy koraszülött kislányom szép és viszonylag egészséges.

adj időt magadnak. az emlékek csitulnak, de talán sosem múlnak.aztán ha még fiatal vagy, ki tudja, talán pár év múlva érzel annyi erőt hogy ismét belevágsz :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

1 éve történt és még mai napig nem hevertem ki !!

14 hós a lányom és nem tudom akarnék e mégegy babát.

az én szülésem brutális volt..

Sokaknak akár pszichológus segítségére is szükségük van (lenne) hogy feldolgozzanak egy brutális szülést. Bár a természetes szülés fáj, de a női lét kiteljesedése. Ha egy hozzá nem értő kórházi alkalmazott ezt erőszakosan megzavarja ezzel olyan lelkiállapotba hozhatja a nőt, mint amilyen állapotban a megerőszakolt nők vannak. A gátmetszés olyan, mintha a női körülmetélés európai változata lenne.

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez történt veled, szerintem keress fel egy megértő pszichológust aki segít ezt feldolgozni. Ha újra kisbabát vársz majd esetleg, akkor azt ajánlom válassz jobb kórházat, nagyon sok múlik azon, hogy kik segítenek szülés közben.

Sziasztok! Az ellenpélda vagyok ezek szerint... :/ Vagy lehet, hogy a válaszolók közül senki nem kapott EDA-t? Nekem tényleg életem legszebb napja volt, és amikor kijöttünk a kórházból 3 nappal később azért sírtam (nyilván a hormonok is változtak...), mert sirattam a kismamaságomat, és a szülésemet, amit szerettem volna újra átélni, hiányzott a pocakom, hiányzott az érzés, hogy várom a babámat, és az a nap ami megkoronázta a 9 hónapot. Meg persze örömömben is sírtam, hogy ott a babám, de fájt is, hogy elmúlt ez a gyönyörű időszak. Nagyon nagyon szép élmény volt, és nekem egyáltalán nem fájt. Hozzáteszem, 0-ról 2 ujjnyira tágultam otthon 2 óra alatt enyhe, mensi görcs szerű fájásokkal. Miután beértünk a kórházba, burkot repesztettek, kb 2 óra múlva kaptam oxitocint és EDA-t! Végig feküdtem, és ásítoztam az ágyon, viccelődtünk, fényképezkedtünk! A tolófájások egy órán át tartottak mielőtt nyomhattam, ezt az utolsó órát már bőven éreztem, de olyan volt csak mint egy durva szorulás, és két fájás között megintcsak dumálgattunk. A kitolás 15 perc volt, nem volt kellemes, de tudtam, hogy ha összpontosítok, akkor hamar meglesz a baba, és nekem ez a része volt a szülésnek fizikailag a legkellemetlenebb, de a legizgalmasabb! Nagyon jó volt az egész.

Nekem a szülés utáni 2-3 hét volt nagyon rossz, a gátmetszés helye és a varratok borzalmasan fájtak, és a csontjaim is, a keresztcsontom, a szeméremcsontom, nem tudtam se feküdni, se ülni, kínszenvedés volt. De a szülés maga volt a csoda!

Kérdező, szerintem vállalj még babát, de a következő szülésnél kérj EDA-t!

Szia

En azt mondtam a ferjemnek a lanyunk szuletese utan, ha meg egy gyereket akar elvalok tole az tuti.

42.5 ora volt az elso komoly fajstol a lanyunk megszuleteseig eltelt ido.

2.5 ora volt a kitolasi resz.Nem volt gatmeccesem, viszont ugy szet repedtem, hogy a csiklomat es vegbelnyilasomat is tobb oltoessel vartak ossze.Kulso es belso varrataim is voltak.

A 30. ora utan konyorogtem, hogy csinaljanak valamit, mert nem lem tul!A 35-38 ora korul mar azt kertem lojjenek fejbe, mert ep esszel nem birom ki.

Holnap lesz 15 honapja, hogy szultem, de vagyom a kovetkezo babara.

Nem felejtettem el a fajdalmat, pedig mindenki azt mondta, hogy amikor megszuletik minden fajdalmat elfelejtek.

Rendszeresen almodom meg mindig a szulessel.Borzasztoan felek a kovetkezotol, de nagyon szeretnek meg egy kislanyt.Nehez volt a terhessegem is, de igy is AKAROM azt a babat.MAr neve is van, pedig meg csak kismama sem vagyok....sot meg nem is vagyunk rajta a kisteso teman.

Nem mult el a felelem, de a baba utani vagy idovel nagyobb lett a felelemnel.

Remelem Nalad is hamer el jon ez az erzes :)

minden jot kivanok!

17 : 13 mas vagyok

aki feltette a linket a szülésemről

nem akartam nagyon felizgatni senkit se ezzel

csak azért írtam le hogy ahogy a kérdező is írta

hogy neki nem volt annyira brutális a szülés.

azt nem tudom én se hogy a pszihológust nekem írta vagy neked :)

:-( nehogy azt hidd, a császár is fáj, sőt pokolian, csak nem a gyerek világrajövetele előtt, hanem utána...

Sokat edzett vagyok (műtétek és fájdalmak terén), de amit az érzéstelenítő hatásának megszűnése után éreztem, csak pislogtam, hogy húbmg...:-S